Viola azon fiatal színésznők egyike, akinek a nevét nagyon hamar megismerhette a közönség. Főszerepet játszott a Becsúszó szerelem című vígjátékban, és több sorozatban és színházban is szerepet kapott az egyetem alatt. 2024 óta a Pécsi Nemzeti Színház tagja, ahol az új évadban három bemutatóban is láthatjuk. De még mielőtt újra nyitnának a színházak, beiktattunk egy gyors interjút.

Viola vagy Lotti? Esetleg mindkettő?

Szeretem mindkét nevemet, szerintem egyben használva dallamos, ezért hagytam így. De alapvetően mindenki Violának szólít. 

Egy interjúban említetted, hogy az egyetemen, miután már megunod, hogy saját magadat figyeled, elkezded figyelni a többieket is. Te mit figyeltél meg magaddal kapcsolatban? 

Hű, hát nagyon sok mindent. Nyilván a magabiztos szerepalkotáshoz elengedhetetlen a kiváló önismeret. Emiatt igyekeztem feltárni a személyiségemnek minden bugyrát. Persze ez egy fluid dolog, és izgalmas egy-egy szerep kapcsán ráébredni új dolgokra magammal kapcsolatban. Ilyen például, amikor amorálissabb karaktert játszhatok. Régen féltem attól, hogy a “nem szerethető” vagy nem feltétlen emberileg jóindulatú oldalamat megmutassam a közönségnek, de mostanában megértem arra, hogy izgalommal töltsön el egy-egy gonoszabb, negatívabb hős megformálása is. Kifejezetten élvezem, amikor ilyen feladatot kapok.

Olvastam, hogy a szakdolgozatod témáját a filmes- és színházi szerep különbségéről írtad. Melyikben mit tartasz a leginkább izgalmasnak?

Pontosítanék: egy filmes szerepem felkészülési periódusáról írtam. A szerep odaítélésétől a forgatás első napjával bezárólag. A színházban a közönséget imádom. A filmben a kamerát. Azt hiszem, ez egy kölcsönös szerelem. Más összpontosítású és szórású energia befektetést igényel mindkét műfaj. Engem az izgat, hogy mindegyikben profi szinten tudjak részt venni. A célom, hogy az összes lehetséges műfajt végigpróbálva sajátítsam el a színészet csínját-bínját. Ha mindez még lazasággal, könnyedséggel is párosulna, az lenne az igazán cool.

Kevés olyan osztály van, mint anno a tiétek volt, egytől egyig mindannyian nagyon jó lehetőséget kaptatok már az egyetem alatt. Ha most jönne egy rendező, aki csak veletek készítene filmet, mi lenne a fő témája?

Mi. Szerintem szuper alapanyag lenne szinte bármi, amit közösen éltünk meg, ebben a különleges művészeti-kommuna-létben. Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rá. Meghatározó szakasza volt az életemnek. Ezt elmesélni nem lehet, csak átélni belülről. Bármelyik aspektusát emelném ki, az csak egy szelete lenne a valóságnak, és olyan sűrű időszak volt az életünkben, hogy kár lenne minden kivágott jelenetért. 

Van olyan szereped, ami valamiért sokszor eszedbe jut?

Bagossy László rendezte Hurok dalai sokszor eszembe jutnak, szoktam őket énekelgetni itthon. Szeretem játszani a Táp színházzal készített Rókonok című darabban Magdalénát. Sokat elemeztem és nagyon megszerettem. Illetve rengeteg gondolatom van a femme fatale jelenségről a színjátszásban. Szerintem sokan félreértelmezik vagy túl felületesen kezelik. Maga az írói szemléletmód is alapvetően sematikus, bekategorizáló, de borzasztóan élvezem, hogy ez Móricznál például nem így van. Ő nagyon összetett, mély lélektannal rendelkező karaktereket írt. Ilyesmit élvezetes megformálni.

Legutóbb mi volt az a könyvélményed, amiről azt gondoltad, hogy jó lenne filmet forgatni belőle/színpadra állítani?

Benedek Ágota vagy Kemény Lili regényei talán, amik jelenleg legközelebb állnak hozzám. Mindketten nagyon filmesen, képekben fogalmaznak, így könnyen találom magam abban a szituációban, amit a szerző megteremtett. Biztos vagyok benne, hogy mindegyikükkel jó lenne dolgozni, hiszen pontosan érteném, mit instruálnak. Ez azért nagy előny! 

Az új évadban miben láthat majd a közönség?

Az új évadban a Pécsi Nemzeti Színházban láthat a közönség. Az első három bemutatóban rögtön nagyon szép feladatokkal bíztak meg, szóval izgatottan várom. Az anconai szerelmesek 2-ben, a Hős tenorban és a Koldusoperában kaptam szerepeket.

(Borítókép: Bíró Valentina)