Már több mint egy év is eltelt, mióta láttam Novák Eszter A Nyíregyháza utca című rendezését az Ódry Színpadon. Engem pedig azóta izgatott, ki is az a Nagy-Bakonyi Boglárka, aki nemcsak gyönyörű hangjával varázsolt el, hanem természetes játékával is. Végre eljött a nap, amikor személyesen is beszélgethettem vele közelgő darabjáról, a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult helyzetről és kelet-európai büfészínészekről.

Hosszú volt a kihagyás a színházi világban, Te hogyan élted meg a kényszerszünetet?

Ez egy ajándék volt. A párom Nyíregyházán dolgozott eddig, ami nem a szomszéd utca Szombathelyhez képest. Azzal, hogy bezártak a színházak, megkaptuk egymást. Családi szempontból is nagy ajándék volt. Hazaköltöztünk a szüleimhez a kertes házba. Szuper időszak volt, de most már nagyon unom. Elegem lett a rettegésből, hogy attól kell tartani, megbetegszünk és miattunk áll le a színház.

Menjünk picit vissza az egyetemi évekhez. Novák Eszter és Selmeczi György osztályában végeztél az egyetemen. Mi az a jó tanács, útravaló, amit kaptál tőlük és a mai napig emlékszel rá?

Nehéz válaszolni, mert szerintem nem tudatosultak bennem ezek a dolgok, inkább minden a bőröm alá kúszott, minden tanítás. Zsótér Sándor is nagy benyomást tett rám, négy éven keresztül tanított minket ő is. Ők hárman határozták meg számomra az egyetemet. De Eszter mindig azt mondta, hogy ne legyünk kelet-európai büfészínészek.

Ezt fejtsd ki kérlek.

Akik a büfében szomorkodnak, miért rossz az egész, de nem akarnak tenni a változásért. Illetve megtanultam, hogy gondolkodni kell, ez a legfontosabb. Forró szív, hideg ész. Ezt se megtanította Eszter, hanem a példájából tanultam meg, mint sok minden mást.

Hamarosan újra játsszátok Lőrinczy Attila Haragossziget című darabját Réthly Attila rendezésében a Weöres Sándor Színházban. Lényegében egy anyagyilkosságról szól az előadás. Mesélsz kicsit a szerepedről?

Valóban most szeptemberben lett volna két előadás diákoknak, de a szigorítások miatt ez tolódik picit. Október végén fogjuk felújítani. A szerepnek az a része távol áll tőlem, hogy haragban legyek a szüleimmel, de a főszereplőnek, Stucinak nem is ez a fő mozgatórugója. El van veszve, de szerencsére ezt sem tudom, milyen érzés. Azzal viszont nagyon tudok azonosulni, hogy mennyire hiperérzékeny. Óriási lehetőség, hogy ezt a szerepet megkaphattam. Érdekes, hogy amikor a szerződtetési tárgyalás zajlott, még címe sem volt a darabnak. Arra gondoltam, hogy még lesz ez is, végül pedig hatalmas durranás lett. Nemcsak az én évadomban, hanem a színház évadában is. Az is elképesztő élmény, hogy egyedül ennyit beszélhetek.

És mi a fő mozgatórugója Stucinak?

Nem értik meg az emberek. Valahol az elején elcsúszik a viszonya az anyukájával, amit már nem lehet visszahozni.

Számodra mi a legfontosabb üzenete a darabnak?

Muszáj kommunikálni. És mennyire aktuális most ez az egész az SZFE kapcsán. Ha valaki elzárkózik, akkor az egyik dolog görgeti a másikat és már megtörtént a tragédia. Nem feltétlenül olyan, mint a darabban, bár a történet valós eseményeken alapul. De mehetnek el családok és életek a levesbe úgy, hogy nem kommunikálunk egymással. Az előadások után mindig vannak érzékenyítő foglalkozások.

A díszletben hangsúlyos egy piros szőnyeg. A drámainstruktor hölgy anno megkérte a diákokat, hogy képzeljék el, hogy a szőnyeg az anyukájuk vagy apukájuk és álljanak annyira közel a szőnyeghez, amennyire közel érzik magukhoz a szüleiket. A gyerekek a falig rebbentek, ami nagyon ijesztő. De bárki ott maradhat, tehát a szülőknek is szól. Alapvetően ifjúsági előadás, de azóta már kinőtte ezt a fogalmat. Egy ilyen darab, aminek ennyire szélsőséges a végkifejlete, de picit is elgondolkodnak utána a nézők, már megérte. Van olyan fiatal, aki végig zokogja az előadást.

Mondhatjuk, hogy megtalálnak a picit nehezebben emészthető, komoly mondanivalóval rendelkező színdarabok (A Nyíregyháza utca, Cleansed, Haragossziget). Tudom, hogy ebből kettő egyetemi darab, de ettől függetlenül, mennyire alakítod tudatosan a repertoárod?

Örülök, ha ilyen szerepek találnak meg. Alapvetően egy komika vagyok, sokkal inkább egy vicces szolgálólány, mint egy primadonna. Jó bohócnak lenni nagyon nehéz, és büszke is vagyok rá, hogy nekem ez megy, bennem van. Ezért szerencsés, ha meglátják más oldalamat is. De mivel szerződésem van, azt csinálom, amit rám osztanak. Ettől függetlenül jó érzés, hogy a Weöres Sándor Színházban gondolkodnak bennem. Kivételes állapot, ha figyelnek valakire.

Már egy ideje terítéken van a színész szakma, az egyetem körül zajló botrány talán a csúcsa ennek a régóta húzódó helyzetnek. Átértékelődött benned bármi a szakmáddal kapcsolatban?

Feldúl az egész. Azt érzem, hogy annyian elmondták/elmondják, hogy nem tapasztaltak ideológiai képzést, hogy már nevetséges, hogy ennyiszer el kell ezt mondani, de én is elmondom, én sem tapasztaltam. Az bosszant a legjobban, hogy kialakult egy olyan narratíva, hogy ezek a gyerekek félkegyelmű bábok, akik azt csinálják, amit a bosszúéhes osztályfőnökeik diktálnak. Holott, ha Vidnyánszky Attila egy percet is eltöltött volna velük, látná, hogy ezek a fiatalok mennyire önálló, értékes és csodálatos emberek.

Megszakad a szívem, amikor látom, hogy mennyien állnak Máté Gábor vagy Meczner János alatt, amikor őrt állnak. A diákoknak ilyen dolgokra kell az energiájukat és a tehetségüket fordítani, ahelyett, hogy tanulnának. Sokan kérdezik, hogy nem félek-e, mi lesz velem, hogy szerepelek a képeken, részt veszek az eseményeken? Szerintem ennek már vége, ezen már túl vagyunk. Nem megengedett félni. Szakmai szempontból pedig úgy gondolom, ha ez a szakma kiválasztott, akkor nem fog cserbenhagyni, mindig lesz valahogy.

Mit üzensz azoknak a diákoknak, akik most kezdik a Színművészeti Egyetemet?

Nem igazán tudok mit üzenni nekik, emberfeletti, amit csinálnak. Ők most sokkal okosabbak mindenkinél.

Eddig még nem láttalak filmben. Ez tudatos vagy egyelőre elkerült a filmezés?

Nem tudatos, szeretnék filmezni, de valamiért nem nagyon hívnak castingokra, tizedannyi megkeresést kapok, mint a barátnőim. Viszont forgattam Gothár Péter új filmjében, ami egyelőre várat magára. Remélem, hogy nem marad dobozban, mert igazán különleges nyelvezetet hozott létre a rendező.

Mi az, ami most leginkább foglalkoztat?

Most nem próbálok, csak játszom, ezért sok időm van gondolkodni. Nagyon foglalkoztat a gyerekvállalás kérdése, bár nem olyan értelemben, hogy most szeretnék gyereket, hanem hogy vajon egy színésznő életében van-e jó pillanat? Meg persze az attól való rettegés, hogy karanténba kerülök.

Ha éppen nem játszol, mivel szoktál kikapcsolódni?

Szeretek teljesen profán dolgokat csinálni, mint a takarítás. Ez abszolút kikapcsol. Egyedül az a baj, hogy szörnyen kényszeres vagyok, tehát ha takarítok, akkor mindent kitakarítok, lehetőleg egy nap alatt. De van olyan is, hogy semmit nem csinálok, csak jobbról balra dőlök.

Lőrinczy Attila: Haragossziget című darabjáról itt olvashattok bővebben.

(Borítókép: Köő Adrienn)