Karácsony Nikolett

View Original

„Emberek egy üres térben önmagukat adják ezer százalékon” – interjú Ördög Tamás rendezővel

Nehéz leírnom azt a szót, hogy rendhagyó, pedig a mai magyar független szférában jelenleg annak számít. Ritkán látni olyan előadást, ahol ennyire jelen kell lenni. Valahol ez lenne a lényeg. Amikor másfél-két óra után valamit magával visz az ember, és az nem az aznapi gondja-baja. Jó volt megszólaltatni a szereplőket egy interjúsorozat keretében. Ezúton is köszönöm, hogy megosztották velem a gondolataikat. A sorozat utolsó részében ők kérdezik a rendezőt, Ördög Tamást. Ez az az előadás, amiről tíz év múlva is azt mondják majd, akik látták, hogy igen, volt egyszer egy Kék lagúna.

 

Pásztor Dániel: Mit változtatott rajtad a próbafolyamat, ha változtatott valamit?

Nagyon magasan van az ingerküszöböm sajnos és a Lagúna ezt még jobban kitolta. Nehéz volt utána elképzelni, hogy újra rendezzek. Vagy, ahogy egy ismerősöm kérdezte a premier után: mit lehet ezután csinálni? Az biztos, hogy az előadás esszenciája annak, amit a színházról gondolok. Ami érdekel. Emberek egy üres térben önmagukat adják ezer százalékon. Nem konzerv, ebből kifolyólag nem ismételhető. Esetleges, de legalább élő. Ez nekem nagyon hiányzik a mai magyar színházi életből. A rizikó. Ezt pár néző érzi, pár nem. Aki nem, az rossz helyen van. Itt nem lesz Brooke Shields. És nem is kell, mert itt vagytok ti. Nagyon jó volt veletek dolgozni. Túl jó. Azt érzem, hogy olyan közösség jött létre, olyan idilli próbafolyamat, amit egyszerűen nem lehet továbbvinni. Vagy elvárni máskor és máshol. Ezt nehéz elfogadni.

Ördög Tamás

P. D.: Ha te játszanál a Lagúnában, hol helyezkednél el a hierarchiában?

Vagy legalul vagy legfelül. Középen biztos, hogy nem. Attól függene leginkább, hogy van-e nyitottság a csoportban értelmere, humorra. Szeretnénk-e jól együtt élni. Már nem azért, mert okos és vicces vagyok, de ha csak a test és az agresszió számítana, akkor önszántamból nyomnám magam a végére, hogy használjanak. De ez fikció, nem próbáltuk ki. Lehet, ideje lenne.

 

Mezei Bence: Mi zajlik a fejedben abban a 10-15 percben, amikor a nézők elfoglalják a helyeiket, mielőtt elkezdődik az előadás?

Lepereg az életem és gyűlölöm magamat, hogy ezt teszem önmagammal. Minek kell ez nekem? És miért ilyen tetű lassan jön be mindenki? Sajnállak titeket is, hogy álltok a takarásban, van, hogy 20 percet is. Aztán elkezdődik és akkor sem lesz jobb. Izgulok, hogy megy-e ki valaki. És akkor egyszerre örülök és feszülök. Nem tudom kezelni. Akkor megy ki a feszkó, amikor lemegyek hozzátok az öltözőbe.

Trafó / Fotó: Dollár Papa Gyermekei

Kövesi Zsombor: Mit olvastál mostanában, ami megmozgatott?

Bret Easton Ellis: A szilánkok. Az egyik legjobb, amit valaha olvastam. Élhettünk volna akkor, ott. Te eleve illesz a világába. Én meg csak remélem magamról. A Lagúna alatt meg pont az Amerikai pszichót olvastam tőle. Meg is látszik az előadáson. Szerintem nagyon sok múlik azon, hogy mit olvasok egy-egy próbafolyamat alatt.

 

K. Zs.: Mikor dolgozunk újra együtt?

Majd, ha nem játszol havi huszonötöket, és nem úgy kell kikönyörögni negyedévente egy szívességspirálba keveredve. Várom.

Pásztor Dániel, Ördög Tamás, Brezovszky Dániel, Mezei Bence, Kövesi Zsombor / Fotó: Dollár Papa Gyermekei

Brezovszky Dániel: Amikor megtudtad, hogy rendezhetsz a Trafóban, akkor miért ehhez az anyaghoz nyúltál? Mi ennek az egésznek az elősztorija?

Leginkább a covid, hogy mindenki annyira foson van és volt. Kerestem a romantikát, valami pozitív sztorit, ami közös. Amit mindenki ismer. De közben meg elkezdett mozgolódni bennem egy igény, hogy torzuljon ez is. Nem lehet egy az egyben megmutatni az idillt, mert nem hiszem el. Hazugság. Lekapcsolódóm róla szinte azonnal. Inkább az kezdett el foglalkoztatni, hogy min csúsznak el a lehetőségeink. Szerintem ez, ha valaki akarja, akkor szépen kiolvasható az előadásból. Hogy hol hibáztok, hogy lehetne másképp csinálni. Hogy lehetne máshogy közeledni, máshogy közlekedni egymással. A kiszolgáltatottságotok nagyon ismerős életérzés most a nézőknek. A járványok, a háborúk, a pénztelenség, az agresszió túl közel kerültek hirtelen. Meghalt a romantika.

Kék lagúna jegyek, bővebb információ: Trafó és Dollár Papa Gyermekei

A sorozat első része: “Nagyon hamar meglátszik, ha kiesünk”

A sorozat második része: “A legtöbb előadás a megúszásra hajt”

A sorozat harmadik része: “A langymelegnél bármi jobb”

A sorozat negyedik része: “Csak a hangod van, meg a tested”

(Borítókép: Dollár Papa Gyermekei)