Különösen kedves számomra a NESSZ Alkotócsoport Nézz vissza haraggal című darabja, amely idén Dühöngő ifjúság címmel fut tovább. Az önmagukat kereső négy fiatal történetét láttam először hosszú idő után, miután a pandémia kicsit enyhült, és a színházak, mozik újra kinyitottak. Pájer Alma Virággal beszélgettem szerepéről, felkészülésről és arról, milyen újra Alison bőrébe bújni.

Alisont, Jimmy (Barna Zsombor) szerelmét alakítod a darabban. Milyen érzés ennyi idő elteltével újra belebújni ebbe a szerepbe?

Váratlan és ismeretlen érzés. Jó esetben minden hónapban játszom az előadásaimat, legalább egyszer. Emiatt velem együtt változnak a szerepeim, hangsúlyaim, finoman alakulnak, ahogy én is az életben. Most mintha egy régi baráttal találkoztam volna, akivel valaha félszavakból is értettük egymást. Beszélgetünk és én csodálkozva figyelem: jé, mennyire megváltoztál! Aztán rájövök: a szerep a régi, a szövegek ugyanazok, én lettem más. Ezzel küzdök most egy kicsit, de nem bánom.

Szereted ezt a lányt? Mi az, ami közös bennetek, és mi az, amiben teljesen eltér a személyiségetek?

Régebben jobban hasonlított rám. Az érzéseink, ahogy befelé élünk meg sok fájdalmat, ahogy panaszkodunk, sajnáltatjuk magunkat. Csak jelezzük, hogy valami gond van, viszont nem beszélünk róla. Ahogy vágyunk a törődésre, szeretetre. Úgy látom, Alison lekapcsolódott a saját érzéseiről, annak érdekében, hogy másokéval törődjön. Ezzel nekem is sokat kell foglalkoznom, de kettőnk között az a különbség, hogy én észrevettem, hogy ezt csinálom, Alison meg még nem.

Hogyan kezdted el felépíteni a karaktert?

Elolvastam a szöveget, megnéztem, hogyan reagál a szituációkra, hol vannak a határai. Azon gondolkodtam sokat, hogy milyen belső monológjai lehetnek, mert van, hogy oldalakon keresztül meg se szólal. Viszont figyel, monitorozza a többieket, bőszen rejtegeti az érzéseit. Néha úgy csinál, mintha nem figyelt volna, mert azt kényelmesebb eljátszani, mint mondjuk vitába szállni, ellentmondani a többieknek.

Bár nincs olyan, hogy tökéletes, de Pigler Bence rendezése közel van hozzá. Volt olyan jelenet, amivel sokat küzdöttél a próbák során?

Mindegyik jelenet nagyon nehéz, bonyolult dinamikái vannak. Én nem gondolom tökéletesnek, mert rengeteg rétegét még nem fejtettük fel ennek a darabnak. Az utolsó monológban érzem igazán biztonságban magam. (Lehet, ez annak a megkönnyebbülése is, hogy huh, megcsináltuk, mindjárt vége ennek a nehéz és bonyolult előadásnak).

Azt gondolom, azért is annyira erős ez a darab, mert minden mondat a helyén van. Ha most egyet kellene említened a történetből, melyik lenne az?

Alison és Cliff párbeszéde jut eszembe:

Alison: Terhes vagyok.

Cliff: Kéne egy olló.

Alison és Jimmy kapcsolatára valószínűleg senki nem mondaná azt, hogy kiegyensúlyozott. Te miben látod az ő párkapcsolatuk mozgatórugóját?

Alison mozgatórugójáról tudok beszélni. Szerintem ő nagyon szerelmes volt Jimmybe, és szeretné azt gondolni, hogy még mindig az. Hogy szerelem nélkül is tud működni az ő kapcsolatuk. Most kicsit nehéz, Jimmy kicsit sokat baszogatja, de majd jobb lesz. Valamitől. Erre a mágikus valamire vár, miközben a boldog perceknek nagyon örül, mert visszaigazolást ad neki: ez egy jó dolog kettejük között. A biztonságos rosszból nem fog a bizonytalanba menekülni. Még nem tart ott.

Nézz vissza haraggal címmel kezdtétek el játszani a darabot, most pedig átírtátok Dühöngő ifjúságra, ami a többség számára ismertebb, és talán jobban ki is fejezi, miről szól a történet. Számodra mi a Dühöngő ifjúság legfontosabb üzenete?

Nem tudsz és nem is kell tanácsot adnod senkinek, bármennyire is szereted vagy fontos neked. Nem lehetsz a “nagyobb, hatalmasabb erő”, aki megmondja, mit kell csinálnia a másiknak, és nem is várhatsz rá.

Felidézve a jelenteket, az jutott eszembe, hogy mennyire veszélyes, amikor elsőre ítélünk meg valakit, sokszor mégis ezt tesszük. Neked mi ad feloldást, amikor első találkozásnál valakivel kapcsolatban rossz érzésed van?

Nekem fordítva van, nagyon ritka, hogy valakivel elsőre rossz érzésem van. Ha ilyen van, onnan elsétálok. Viszont a csalódást, amit az is generál, hogy sok jót gondoltam az adott emberről, (mert ilyen vagyok), nehezebb feloldani.

Bár Alison és Jimmy életének folytatását már nem látjuk, ha most tovább kellene írnod a történetüket, hogyan folytatódna?

Én annak szurkolok, hogy változni tudjanak. Nem a kapcsolatuk, hanem maguk miatt. Olyan, mintha mind a ketten beszorultak volna egy biztonságos, de rossz önképbe, amiből nagyon félelmetes elmozdulni. De nem lehetetlen, szóval szerintem ők is képesek lennének rá.

(Borítókép: Köő Adrienn.)

A Dühöngő ifjúság című darabot február 23-án nézhetitek meg a Hatszín Teátrumban.

Jegy, további információ: itt.

ALKOTÓK:

Szereplők: Pájer Alma Virág, Osváth Judit, Barna Zsombor, Tzafetás Benjámin, Kerekes József

Fordító: Barna Zsombor

Látvány: Barna Varga Márti

Rendezőasszisztens: Dicső Dorka

Rendező: Pigler Bence

Produkciós koordinátor: Csákberényi-Nagy Anna

Fénytervező: Váradi András

Marketing: Kerekes-Katz Petra