Egyszer egy ismerősöm azt mondta: nincs olyan, hogy valaki jó vagy rossz. Helyzetek vannak, és ahol az ember épp tart a lelki fejlődésben, annak megfelelően dönt. A jó választások mozgatórugóit könnyű megérteni, eggyel nehezebb dolgunk van, ha a tettek mögött valamilyen hiány, fájdalom, frusztráció húzódik meg. Ahhoz, hogy jobban megértsük a másikat, önmagunkat, társunkat, szüleinket, elengedhetetlen, hogy ne csak a felszínt lássuk. Ezen gondolatok mentén kezdtem el foglalkozni a hét főbűn témájával, amelyekről egy-egy színházi darab kapcsán beszélgettem korunk néhány fiatal tehetségével.

Elképzelni sem tudom, min mennek most keresztül azok a diákok, akik jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanulnak. Nem elég a járványhelyzet, minden oldalról támadják őket, ők pedig példát mutatva kitartanak a céljaik, az álmaik mellett. Váradi Gergely egyike ezeknek a diákoknak, akivel még a lezárások előtt találkoztam egy kávéra, és bár beszéltünk az említett esetről, az interjúban most egy korábbi darabját elemeztük kicsit. Bukowski A kezdő című művét még tavaly mutatták be az Ódry Színpadon, egyedi módon feldolgozva az író önéletrajzi ihletésű regényét.

Melyiket mondanád a legrosszabbnak a hét főbűn közül?

Szerintem mindegyik elég súlyos tud lenni, attól függ, melyik kísérti meg az embert, és milyen élethelyzetben. Az egyetem első két évében például sokszor voltam irigy, és meg kellett tanulnom örülni a másik sikerének. Jó lecke volt.

Mi jut eszedbe a mértéktelenség szóról?

Katolikus normák szerint nevelkedtem, és ezeknek a normáknak a körüljárása foglalkoztatott az előadás készítése közben is. Úgy gondolom, ha valaki tudatosan visz túlzásba valamit, az minden esetben rossz. Például a darabban van egy rész, amiben Jimmy, Henry barátja, tudatosan issza le magát, hogy ne kellejen az apja halálával foglalkoznia. Neki ez egyfajta szelep, ahol kiereszti a gőzt. Ettől függetlenül mértéktelen abban a pillanatban.

A kezdő című darabban Henry Chinaski gyerekkorát olvasva, nem meglepő, hogy alkoholista lett. Olvastam, hogy vele ellentétben Te egy nagyon összetartó családban nőttél fel. Hagytak lázadni a szüleid? Vagy lázadtál egyáltalán?

A fiatal koromat Debrecenben töltöttem, 300 kilométerre a családomtól, ezért a lázadó korszakomat nem kellett megharcolnom a szüleimmel. Egy részét elmondtam nekik, egy részére rájöttek, de nem voltak nyílt viták. Ez sokat segített a jó kapcsolatunk megtartásában.

Többen úgy jellemzik Chinaski életfelfogását mint passzív nihilizmus, egy céltalan, önpusztító életvitel. Szerinted ez félelem, kiábrándultság vagy lázadás a részéről? Esetleg valami más?

Szerintem a rengeteg frusztrációból származik az önromboló életvitele. Az apja verte, az anyjával is érdekes volt a viszonya. Fiatal korában rengeteg pattanás borította az arcát, sokat csúfolták miatta. Szeretne megfelelni, de semmilyen szeretetet nem kap, nem tanulja meg a munkamorált, innen is származik a frusztrációja, ezért menekül az ivásba. Valahol mindhárom, de legbelül azért foglalkoztatja a saját sorsa, hiszen jó író akar lenni.

Mire tanított ez a darab?

Bukowski a különböző életkoraiból mesél történeteket. Ezekben mi is sok kapcsolódási pontot fedeztünk fel. A próbafolyamat alatt több olyan emlékezetes sztori került elő, amelyek még oviban, általános iskolában vagy gimiben történtek velünk. Jó volt ezeket elmesélni. Korábban nem foglalkoztam velük színházban, érdekes volt, hogy ugyanazokat a motívumokat fedeztük fel egymás emlékeiben. Ez az egész folyamat arra tanított, hogy nem mindegy, milyen mintát adunk át a gyerekeinknek. Sokszor az apák bűnei miatt a fiaik bűnhődnek.

A szóban forgó bűn, mai értelemben egy folyamatos ingeráradat, amivel általában valamilyen belső űrt/frusztrációt próbálnak ellensúlyozni az emberek. Neked van olyan külső inger, ami függésben tart?

Amit csinálok, a munkám. Nagyon szeretem és bele tudok feledkezni. A magánéletemben is adódott már problémám ebből.

Van a mértéktelenségnek egy olyan olvasata, amiben a függés mint önkifejezés jelenik meg, amikor az egyén mindenáron ki akar tűnni a tömegből. Szerinted mi segít abban, hogy valaki megtalálja a személyes hangját és ne kényszerítse bele magát egy felvett szerepbe?

Ki kell tartania az ötletei mellett. Ha pedig belekényszerült egy felvett szerepbe, nehéz a visszaút, mert végig kell csinálnia, amit felépített, különben ott a megszégyenülés. Mindig lehet változtatni. Kell egy felismerés, majd erőt és bátorságot kell meríteni. Amikor felvettek az egyetemre, hirtelen mindenkinek meg akartam felelni. Akitől pedig kaptam egy kis szeretetet, azt rögtön ellöktem magamtól. Tudtam, hogy megbántok embereket, mégsem ment máshogy. Nem éreztem jól magamat a bőrömben.

Másodévben volt egy osztályfőnöki beszélgetés a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és megkérdezték, kik azok az emberek, akikre felnézek. Miután elmondtam, rádöbbentem, hogy nem úgy viselkedem, mint a példaképeim. Ekkor jött a felismerés, ez adott egy irányvonalat, ami sokat segített. Általában kívülről jön a segítség, kívülről jobban látják az embert. Meg kell hallani ezeket a hangokat, ami nehéz, főleg fiatalon.

Mindenfajta függés valamilyen módon gátolja, hogy a személy kiteljesedjen, értelmes életet éljen vagy mélyebb kapcsolatokat alakítson ki. Szerinted mi kell ahhoz, hogy az ember lába alól ne csússzon ki a talaj? Vagy inkább úgy kérdezem, hogy megtalálja az egészséges egyensúlyt?

Most pont szabadúszással próbálkozom, több tapasztalatot szeretnék szerezni, minél több helyről, de ez egy folyamatos bizonytalanság. Az idősebb kollégáim szerint ez a bizonytalanság állandó, ezzel meg kell tanulni együtt élni. Szerintem ehhez kell egy jó családi háttér, illetve egy társ és olyan barátok, akik kapaszkodót adnak. Ezek segítenek, hogy az egyensúly ne boruljon fel.

Sokan még a saját értékrendszerüket sem tudják kialakítani, mert mondjuk, mint Chinaski esetében is, nincs megfelelő hátszél. Számodra melyek azok az értékek, amelyeket otthonról hozol és minden esetben tartod magad hozzájuk?

A feltétel nélküli szeretet mindenképp. Bármit csináltam, tudtam, hogy attól még szeretnek a szüleim. A türelem, ha megkívánja a helyzet, illetve a hit. Ez azért is fontos, mert ad valamilyen nyugalmat. Persze előfordul, hogy nem tudom tartani magam ezekhez, de többnyire az otthonról hozott értékek alapján próbálom élni az életem.

(Borítókép: Túry Gergely)

A sorozat első része