Október a borzongások hónapja, jól időzítettek a Post Mortem készítői, amikor erre a hónapra tették a film bemutatóját. Bergendy Péter horrorja nem kevés jump scare jelenettel segít bemelegíteni halloweenre, bár nem valószínű, hogy ez lesz életünk legijesztőbb horrorfilmje. Mindenesetre az adrenalinszintünk biztos, hogy fel fog menni.

Túl sok a temetetlen halott

A Post Mortem alkotói nem mindennapi témát választottak filmjükhöz. A post mortem (halál utáni) fotózás egy valóban létező dolog volt a 19. században. A viktoriánus korban ugyanis sokkal többen hunytak el a még nem túl fejlett orvostudomány és a higiéniai hiányosságok következtében, a halál szinte a mindennapok részévé vált. Az elhunytak megörökítése főként nyugaton terjedt el, ami önmagában egyébként egy bevett szokás volt, azonban a post mortem fotók ennél többet jelentettek. A megrendelők elvesztett szeretteiket felöltöztették, kisminkelték, és mintha még élne, a fotó erejéig ülő, kimerevített pózban beültették a család többi tagja közé. A ma már morbidnak tűnő eljárás inkább a gazdagabb körökben vált elterjedtté.

Az első világháború után járunk, valahol Magyarországon. A férfiak többségét elvitte a háború vagy a spanyolnátha. Tomás (Klem Viktor), aki szintén katonaként szolgált, halottfotózásból keresi a betevőjét. Egy falusi vásáron meglátja Annát (Hais Fruzsina), a tízéves kislányt, aki elhívja a férfit a falujukba. Lenne kiket fotózni. Tél van, a föld fagyott, ezért a falubeliek nem tudják eltemetni a szeretteiket. A helyiek eleinte gyanakodva fogadják Tomást, aki már az első éjszaka észreveszi, hogy valószínűleg nincs egyedül a házban Marcsával (Schell Judit), aki ideiglenesen befogadta, amíg segít megkönnyíteni a falubelieknek szeretteik eltávozását.

Sötét alakok a képeken

Rengeteg horrorfilm elbukik a túl gyors vagy a túl lassú építkezés miatt. Szerencsére Bergendy filmje ügyesen vette ezt az akadályt, pedig egy majdnem kétórás filmnél ezt nem könnyű teljesíteni. A kiváló zenei aláfestés (Pacsay Attila) és Nagy András operatőr képeslapra illő képei segítettek, hogy a néhol nehezebben kibontakozó jelenetek ne laposodjanak el . Hais Fruzsina és Klem Viktor viszik a hátukon a filmet, és bár tehetségük kétségtelen, szerepeikről csak annyit tudunk meg, amennyit nagyon muszáj. Emiatt karakterábrázolásuk picit középszerű maradt.

Miközben a faluban egyre több megmagyarázhatatlan esemény követi egymást, Tomás és Anna összefog, hogy kiderítsék, mi vagy ki okozza a természetfeletti haláleseteket, egyesek miért hallanak furcsa zajokat és mik azok az ijesztő, sötét alakok a post mortem fotókon? Klem és Hais alakításai mellett ugyanúgy nem aggódtam, hogy Schell Judit, Hámori Gabriella, Ladányi Andrea, Kiss Magdolna Diána, Anger Zsolt vagy Reviczky Gábor ne tudná megoldani a rájuk bízott szerepeket. Mindegyikük egy-egy rövidebb jelenet erejéig tűnik csak fel, ezért valahogy elmaradtak a mélyebb emberi kapcsolódások a filmből, de ez összességében nem rontott az összképen.

És megnyílik a föld

Az eltalált jump scare-ek között már nagyon vártam, hogy kiderüljön, mi mozgatja a titokzatos történések szálait, és vajon kibontakozik-e a szerelmi vonal, ugyanis egy ekkora volumenű filmnél természetesen az sem maradhatott el. Anna, Tomás és az összes falubeli kénytelen szembenézni a legrosszabbal, a néző fejében pedig megjelenhet a szokásos kérdés: túlélik-e a főszereplők?

Nem tudok elmenni amellett, hogy a Post Mortem erősen hajlik a klasszikus amerikai ördögűzős filmek stílusjegyei felé, de ez egyáltalán nem jelent rosszat. Néhány logikai bukfencet, valamint a tipikusan horrorra jellemző kliséket leszámítva, Bergendy filmje hozza, amit egy horrortól elvárhat a néző. Halálra ijed, miközben izgatottan várja, hogy a főszereplők legyőzik-e a gonoszt, és ha esetleg nem sikerül, hogyan oldják meg, hogy mégis megtörténjen a katarzis. Összességében nagyon is megállja a helyét az igényes horrorfilmek között.

Bemutató: 2021.10.28.

Jegyek, információ: itt.

(Borítókép: Cineurope).