Sinrin-joku, azaz erdőfürdő annak a japán módszernek a neve, melynek során a természet segítségével vezetik le a stresszt a gyógyulni vágyók és ezzel együtt növelik szervezetük ellenálló képességét. Igazi testi-lelki feltöltődés. És hogy jön a képbe Stephen King, Brad Pitt és Ben Stiller? Mindjárt mutatom!

“Megtanultam
másképp nézni a Természetre, mint a
gondtalan ifjú; s kihallom belőle
az emberiség csöndes, bús zenéjét:
nem durva, sértő, de van ereje,
hogy tisztítson, legyőzzön. Szellemet
láttam meg benne, nagy eszmék vidám
izgatóját; valami áthatóbb,
fenséges értelmet, melynek lakása
a naplementék tündöklése és
az élő szél s a kerek óceán
és a kék ég.”

(William Wordsworth)

A tavasz számomra egyértelműen a feltöltődés időszaka, melegszik az idő, nyílik a természet, minden elkezd élni, vibrálni. A japánok pedig összekötötték a kellemeset a hasznossal, ugyanis a sinrin-joku során a fák által kibocsátott illóolajokban (fitnocidok) „fürdőzhetnek” a sétálók. Ennek köszönhetően csökken a gyulladásos megbetegedések kialakulásának az esélye. Abban az esetben pedig, ha valaki nem tud kiszabadulni a betontömegből vagy szívesen nézne természetben játszódó filmeket, az alábbi öt film a segítségére lehet ebben. Nyilvánvalóan nem helyettesíti a sinrin-joku hatását, de segít ráhangolódni az élményre.

Gyerekkorunk legszebb nyara – Állj mellém! (1986)

Rob Reiner Stephen King A test című novellájából forgatott filmjét anno Oscar-díjra is jelölték (legjobb adaptált forgatókönyv – Raynold Gideon, Bruce A. Evans). Szeretem, hogy King történeteinek hőseivel a ma embere is azonosulni tud, és szerencsére az erőltetett fordulatokat is mellőzi. Az Állj mellém! gyerekkorunk legszebb nyarait idézheti, és visszarepít azokba az időkbe, amikor az emberek még nem emojik segítségével fejezték ki az aktuális érzéseiket.

Amikor a négy jó barát, Gordie (Wil Wheaton), Chris (River Phoenix), Teddy (Corey Feldman) és Vern (Jerry O’Connell) megtudják, hogy ismeretlen holttestet találnak lakóhelyüktől nem messze, maguk indulnak a megkeresésére. Helyzetüket nehezíti egy idősebb fiúbanda, élükön Ace-szel, akit az ekkor még pehelyszakállú Kiefer Sutherland játszik. Ahogy halad a történet, a holttest megtalálása egyre inkább a háttérbe szorul. Oregon vadregényes tájait róva az ártatlan gyermekkor hirtelen tovatűnik, és megjelennek a felnőtté válás útját kikövező aggasztó kérdések. Aki szerette az Az filmeket, és hasonló élményre vágyik, csak a pszichopata bohóc nélkül, az Állj mellém! megfelelő választás lehet.

Montana érintetlen tájain – Folyó szeli ketté (1992)

Robert Redford 1992-es rendezését három Oscar-díjra jelölték (legjobb operatőr – Philippe Rousselot, legjobb adaptált forgatókönyv – Richard Friedenberg, legjobb eredeti filmzene – Mark Isham), amelyből egyet meg is nyert (legjobb operatőr). A ma emberének talán kicsit lassú, vontatott lehet a Folyó szeli ketté történetének kibontakozása, de egyedi hangulata bőven kárpótolja ezt a „hiányosságot”.

A film két testvér felnövéstörténetét mutatja be valamikor az I. világháború idejétől a nagy gazdasági világválság kezdetéig. Norman (Craig Sheffer) és Paul MacLean (Brad Pitt) két külön világ, mégis nagy köztük a testvéri szeretet. Szigorú apjuk (Tom Skerritt) egyedül neveli a két fiút. Közös hobbijuk, a legyező horgászat rámutat a hármuk közötti erős szövetségre. Norman egy időre elszakad otthonától, egyetemre megy, de végül visszatér, és még a szerelem is rátalál (Emily Lloyd). Valószínűleg nem fogjuk körömszakadtáig rágni a körmünket az izgalomtól, de a Folyó szeli ketté pont a maga egyszerűségéért szerethető.

Mindent hátrahagyva – Út a vadonba (2007)

Ha természetről szóló filmlistákat bújunk az interneten, Sean Penn igaz történeten alapuló filmje rendre felbukkan. Nem véletlenül, az Út a vadonba gyönyörű tájképei több mint egy évtized után is magával ragadnak. Ráadásul szerintem mind szeretnénk néha kicsit Chris McCandless bőrébe bújni és hátrahagyva a vagyonhalmozásra épülő társadalmat, élvezni, felfedezni a természet csodáit. Nos, az Út a vadonba ezt a nomád életmódot mutatja be, annak minden szépségével és nehézségével együtt.

Chris McCandless (Emile Hirsch) a jómódú amerikai családok életét éli, szülei egy új autót szeretnének ajándékozni neki miután elvégezte az egyetemet, minden adott lenne számára, hogy sikeres életet éljen. De Chris ennél többre vágyik, valamire, amit nem lehet pénzzel megvásárolni. Így kezdődik élete első, és sajnálatos módon utolsó kalandja, ahol nemcsak Amerika legszebb tájait fedezi fel, hanem önmaga határait is. Hirsch mellett feltűnik a filmben Catherine Keener, Kristen Stewart és Vince Vaughn. A két Oscar-díjra jelölt (legjobb férfi mellékszereplő – Hal Holbrook, legjobb vágás – Jay Cassidy) alkotás képkockáin az ember egyik legalapvetőbb vágya elevenedik meg: a szabadság.

„Az élethez bátorság kell és kíváncsiság” – Walter Mitty titkos élete (2013)

Nem igazán rajongok a vígjátékokért, egyszerűen kevés jó vígjáték készül, szerintem az egyik legnehezebb műfaj ízléses és élvezhető poénokat gyártani. És nálam Ben Stiller se ütötte meg a mércét, ellenben Kristen Wiig nevére már felkaptam a fejem. Stiller pedig egész jó munkát végzett rendezőként és főszereplőként, ráadásul filmje olyan szereplőket vonultat fel, mint Shirley MacLaine, Kathryn Hahn, Sean Penn vagy a már említett Kristen Wiig.

Walter Mitty (Ben Stiller) az a típusú ember, aki imádja az életet, kalandokban vesz részt, ha kell, akkor szuperhőssé változik, egy igazi kalandor. Fejben. A valóságban inkább csak szeretne szuperhős lenni, vagy legalább egy fokkal izgalmasabb életet élni. Ehelyett úgy érzi, vele semmi nem történik, a főnöke (Adam Scott) egy világi bunkó, Walter ráadásul még a viszonzatlan szerelemtől is szenved, kiválasztottja pont kolléganője, Cherly (Kristen Wiig). A Life magazin fényképnegatív osztályának alkalmazottjaként mások kalandjait szemléli, de még „szerencse”, hogy eltűnik az egyik címlapra szánt negatív. Kénytelen előkeríteni, és mivel lényegében bárhol lehet, főhősünk Izlandtól Grönlandig a Himaláján át bejárja a fél világot. És miközben delfinekkel úszik, gördeszkával szeli Izland lélegzetelállító tájait, nekünk is kedvünk támad menni, látni, magunkba szívni az életet. Egyszer mindenképp érdemes megnézni Walter Mitty titkos életét.

Lelki terheink – Ne hagyj nyomot! (2018)

Debra Granik filmjét nemrég fedeztem fel. Szeretem az olyan alkotásokat, amelyek kevés, viszonylag ismeretlen szereplőkkel készülnek, mégis sokáig velünk maradnak. A Ne hagyj nyomot! lelkileg nyomasztóan hat, miközben vizuálisan feltölt. A szinte végig erdőben, természetben játszódó film egy apa (Ben Foster) és lánya (Thomasin McKenzie) történetén keresztül mutatja be, milyen, amikor valaki egyedülálló apaként próbál helytállni, nem éppen átlagos környezetben, miközben feldolgozatlan lelki terheket cipel.

Will (Foster) veterán katona, aki önként kivonult a társadalomból. Lánya, Tom (McKenzie) nevelését egyedül próbálja megoldani, miután feleségét elvesztette. Az erdő az otthonuk. Apa és lánya viszonylag jól elvannak ebben a nomád életmódban, annak minden nehézségével együtt. Mígnem egy hiba folytán el kell hagyniuk az erdőt, és egy időre szétszakadnak, majd teljesen megváltozik az életük. Tom ekkor kezd rálátni a világ működésére. Kérdés, tudnak-e alkalmazkodni az új helyzethez, és kibírja-e a szövetségük a megpróbáltatásokat? A szülő-gyerek szerepek néhol kicserélődnek, miközben a szeretet egyik legszebb formáját látjuk fokozatosan kibontakozni.

(Borítókép: EskiPaper)