Az anyai szeretet feltétel nélküli. Legalábbis szeretnénk ezt hinni, ahogy azt is, hogy minden nőben ott van. Arról viszont már kevesebbet beszélünk (konkrétan tabuként kezeljük…), amikor ez a szeretet nem jön magától. És mi van, ha soha nem is jön el? Egyértelműen az anya a hibás? A Budaörsi Latinovits Színház Lionel Shriver Beszélnünk kell Kevinről című regényén keresztül keresi a választ azokra a kérdésekre, amiket sokan még magunknak sem mernek feltenni.

Inkább a szőnyeg alá söpörjük

A Budaörsi Latinovits Színház évek óta foglalkozik a modern kor kérdéseit feszegető filmsikerek (Vadászat, Rekviem egy álomért, Születésnap) színpadi adaptációjával. Lionel Shriver regényéből 2011-ben Lynne Ramsay rendezett filmet Tilda Swinton, John C. Reilly és Ezra Miller főszereplésével. A Beszélnünk kell Kevinről felkavaró témát feszeget. Egy anya visszaemlékezésein keresztül mutatja meg az anyai szeretet, pontosabban nemszeretet következményeit. Shriver anno abból az elgondolásból indult ki, hogy ha valaki nem tudja megélni az anyaságot annak a társadalmi normák szerinti formájában, máris megbélyegzik. Ahogy azt a történet leírja és a színdarab is nagyon jól kiemeli: ez a probléma jóval összetettebb, minthogy elintézzük annyival, hogy az anya a hibás és pont.

Évekkel ezelőtt szembejött velem egy interjú. Az újságíró egy börtönviselt férfit kérdezett, aki részletesen mesélt borzalmas gyerekkoráról. Arról már nagyon sokat tudunk, hogy a bűncselekményt elkövető emberek többsége árvaként nő fel, de minimum abuzív környezetben. A miért kérdésre ilyenkor legalább van egy válaszunk: nem kaptak elég szeretetet, alacsony sorból jöttek, és persze ott vannak az alkoholista vagy soha nemlétező anyák és apák. De mi van akkor, ha a tömeggyilkosságot elkövető gyerek egy művelt, biztos anyagi háttérrel rendelkező családba születik, akik szeretetben vállaltak gyereket? A Beszélnünk kell Kevinről kényelmetlen témát feszeget, amit előszeretettel a szőnyeg alá söprünk.

Egy anya szereti a gyerekét. Vagy nem?

Eva (Pelsőczy Réka/Hartai Petra) és Franklin (Ilyés Róbert/Böröndi Bence) már nem fiatalok, de boldogan élik a jól kereső amerikaiak szabad életét. Talán túl boldogan, ezért Eva felveti, hogy ideje lenne családot alapítani. Arra nem számít, hogy érzelmileg nem feltétlenül lengi majd körbe az ilyenkor oly gyakran hangoztatott boldogságfelhő. Amikor fia, Kevin (Fröhlich Kristóf) megszületik, képtelen kapcsolódni hozzá. Evával ellentétben Franklin fürdik az apaszerepben, ami automatikusan egy láthatatlan falat von közéjük.

Ramsay, film lévén, inkább a cselekményre koncentrált. A Latinovits Színház alkotói szerencsére a történések érzelmi oldaláról közelítették meg Eva és Kevin vívódásait. A lecsupaszított színpadi térben – mindössze hét darab, emelvényre szerelt, forgatható szék alkotta a díszletet – Eva visszaemlékezésein és gondolatain kívül a nézőnek nem nagyon volt lehetősége másra koncentrálni. Egyedül a háttérfal színei váltakoztak, reflektálva az egyre inkább vészjósló történésekre. Shriver története több idősíkon játszódik. Az alkotók bravúrosan párhuzamosan jelenítették meg a szereplők múltját és jelenét. Pelsőczy és Hartai Evája egyszerre mesélői és szereplői is voltak az eseményeknek. Nagyon szeretem, amikor egy karakterben nem látom a színészt, szinte eggyé olvadnak. Pelsőczy és Hartai esetében ez olyannyira jól sikerült, hogy a szünet nélkül játszott, majdnem kétórás darab jóval rövidebbnek tűnt.

Beszéljünk Kevinről

A történet Eva szemszögéből mutatja Kevint, akinek viselkedésére egy hozzá nem értő is (most tekintsünk el Franklintől) azt mondaná, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Módszeresen készíti ki az anyját, ettől függetlenül Eva nem adja fel, hogy egyszer átélje, amiről sok nő úgy számol be: maga a beteljesülés. Kevin húga, Celia (Koós Boglárka) valóban egy földre szállt kisangyal, bár Kevin mellett aligha számíthat nyugodt – és hosszú – életre. Ettől a ponttól Eva élete egyre jobban hasonlít egy rémálomhoz, amiben teljesen magára marad. Franklin a maga egyszerű módján látja, hogy a fia miért lázad már a nulladik perctől, de amíg megpróbálja pótolni (teljesen sikertelenül) az anyai szeretetet, megszűnik Eva társa lenni.

Böröndi Bence és Ilyés Róbert Franklinként ismét bizonyították, hogy jó nézni a játékukat, attól függetlenül is, hogy az ő párhuzamuk nem volt annyira erős, mint Pelsőczy és Hartai esetében. Fröhlich Kristóf a jó értelemben vett rosszfiú, jól állnak neki a karcosabb szerepek. Végig narancssárga rabruhában játszott, aminek színét Pető Kata jelmeztervező Pelsőczy, Böröndi és Ilyés esetében is beemelte a darabba. Ezzel kiemelve azt a nagyon fontos tényt, hogy a szabadságvesztés több síkon is bekövetkezett. Koós Boglárka egyetemi hallgatót most láttam először színpadon. Bájos vonásaival tökéletes választás volt Celia szerepére. Bár kis szerepet kapott, szép alakítást nyújtott. Remélem, többször látjuk majd a színpadon.

Végszó

Németh és Berzsenyi Evája egy egészen más perspektívából mutatja meg a gyermekvállalás érzelmi bonyolultságát, mint a regény filmváltozata. Jobban előtérbe kerülnek a társadalmi elvárások és előítéletek. Takáts Katalin iskolaigazgatóként, orvosként és anyósként is – mondanom sem kell, kiváló alakításban – bicskanyitogató mondatokat harsog, egyértelműen rámutatva arra a szomorú tényre, hogy egy anya ilyen helyzetben nem számíthat túl sok megértésre. Nagyon tetszett, hogy az alkotók nem állították jó és rossz oldalra a karaktereket. Így sokkal könnyebb volt meglátni a mögöttes mozgatórugókat, Eva érzelmi fejlődését, ahogy Kevinnel való kapcsolata átalakul. Sok mindent beleláthatunk ebbe a történetbe, de talán a legfontosabb üzenete, hogy merjünk szembenézni önmagunkkal.

alkotók

Kevin: Fröhlich Kristóf
Eva, Kevin anyja: Pelsőczy Réka m.v., Hartai Petra
Franklin, Kevin apja: Ilyés Róbert, Böröndi Bence
Gladys, Franklin anyja; Rhinestein, Eva nőgyógyásza; Landsdown, Eva ügyvédje; Loretta Greenleaf, egy kiskorú elítélt anyja; Mrs. Strickland, iskolaigazgató; riporter: Takáts Katalin
Celia, Kevin húga: Koós Boglárka e.h.

fordító: Komló Zoltán

dramaturg: Németh Nikolett

díszlettervező: Sokorai Attila

jelmeztervező: Pető Kata

jelmeztervező-asszisztens: Hornyák Dóra

világítás: Sokorai Attila

zeneszerző: Keleti András

a rendező munkatársa: Juhász Gabriella

súgó: Szabó Brigitta

rendező: Berzsenyi Bellaagh Ádám

Jegyek, bővebb információ: Budaörsi Latinovits Színház

(Borítókép: Borovi Dániel)