John Osborne Dühöngő ifjúság című kultikus regényét vitte színre a NESSZ Alkotócsoport. A Nézz vissza haraggal gondolataival valószínűleg sok fiatal tud azonosulni, de nem csak nekik ajánlott megnézni a darabot. A szereplők fájdalmai, kétségei mindannyiunkban ott vannak, kortól függetlenül, a kimondott mondatok után pedig megkönnyebbülhetünk: nem baj, ha dühöngünk.

Medve és Mókus

Vasárnap este van, három brit fiatal ül egy otthonosan berendezett nappaliban. A lány ruhát tereget, míg a két fiú a tévé előtt ül. Az egyikük, Cliff (Tzafetás Benjámin) - láthatóan a nyugalom mintaszobra -, ellenáll Jimmy (Barna Zsombor) ostoba heccelésének, aminek felesége, Alison (Pájer Alma Virág) is áldozatul esik. Még jó, hogy ott van Cliff. Az átlagember pihenésnek hívott időtöltését Jimmy láthatóan nem élvezi, szinte felrobban, miközben kétpercenkét hangoztatja felsőbbrendűségét, lealacsonyítva lakótársait, valamint felesége egész családját, akiknek annyi a bűnük, hogy gazdagok. Persze ebben ott van a fiú minden tehetetlensége, miután kisbolti eladóként megrekedt egy ponton, képtelen egyről a kettőre jutni.

Pigler Bence rendezése szerencsére kilép a megszokott keretek közül, és bátran behozza a magyar 21. századot Osborne regényébe, amitől még inkább a magunkénak érezhetjük a történetet. Ezt erősíti a lüktető, magyar rapzene, hűen tükrözve a fiatalok belső feszültségét, amely egy ponton ki is robban. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen történnek még izgalmas dolgok az első felvonás első felében. Fény derül Alison titkára, amit elsőként Cliff tud meg. Egy pillanatra azt gondolhatjuk, ők ketten mennyivel jobb párost alkotnának, bár Cliff az a típusú egyedülálló férfi, aki fél az egyedülléttől és az önálló élettől. Jimmyről elsőre a nárcisztikus szó jut eszembe. Vonzza az embereket, de lehetetlen együtt élni vele. Számára a szeretet kifejezése is kisállatkák nevei mögé rejtőzik, így lesz belőle medve, Alisonból pedig mókus, kettőjük kibékülése pedig valami hamis álca, amit a lány barátnője, Helena (Osváth Judit) érkezése szakít félbe.

Valami valahol elromlott

Azt már előre tudjuk, hogy Helena Jimmy ősellensége, mégis érezhető közöttük valamilyen szexuális feszültség. Szoros kontya, piros rúzsa és pedáns, mégis sokat sejtető öltözete kiválóan kifejezi Helena rideg, kimért személyiségét. Nem mellesleg, Osváth Judit még a szempillájával is játszik, amiből világosan kiderül, hogy bár segíteni szeretne Alisonnak, e mögött a szándék mögött valami más is megbújik. Miközben a négy fiatal az önkeresés útján megtapasztalja az élet mélységeit, szép lassan kibontakozik, miért tombol Jimmy szinte állandóan, és végre először sajnálatot is érzek iránta.

Barna Zsombor nem minden mondatát értettem kristálytisztán, de ezt tökéletesen ellensúlyozta játékával, megfelelő arányban adagolva a hol vicces, hol polgárpukkasztó mondatokat. Jól hozta a macsóálarc mögé bújt, szeretetre és megértésre vágyó céltalan fiatalt. A Cliffet alakító Tzafetás Benjámin esetében aggódtam, hogy nem fog többet mutatni annál, mint amit kell, és alakítása megmarad az „elvégzendő házifeladat” kategóriában, de Helenával való ordítozása után ez a kétségem elszállt. Említésre méltó Alison és az apja (Kerekes József) közötti párbeszéd, melyben elhangzik a darab egyik kulcsmondata: „valami valahol elromlott.” A kérdés, hogy helyre lehet-e hozni és milyen áron? Kerekes olyannyira rövid ideg van a színpadon, hogy alakítására se jót, se rosszat nem lehet mondani, de kétségkívül az egyik legkellemesebb hangú színészünk.

Üvegbe zárt érzelmek

A második felvonás hasonlóan kezdődik, mint az első, azzal a különbséggel, hogy Alison helyét Helena vette át, Cliff idegein táncolva beéneklésével. Hiába az összhang közte és Jimmy között, valahogy mégsem illik a képbe. Erre ráerősít Jimmy és Cliff rögtönzött performansza, melyben Helenának nem igazán jut szerep. Bár a darabban elhangzik, hogy Jimmy nem ennek a kornak a hőse, valójában alakja mindenkiben ott van, aki elvesztett valakit és nem dolgozta fel a visszafordíthatatlant. Alison visszatérésében Pájer Alma oly módon brillírozik, hogy nehéz könnyek nélkül kibírni.

Pigler Bence rendezésére nem igazán lehet rosszat mondani, a legjobbkor hozta el nekünk Osborne történetét, kiváló szereplőgárdával. Talán túlságosan is sok most a bizonytalanság és a négy főszereplő útkeresésével és kétségeivel könnyen azonosul a ma embere, akár idős, akár fiatal. A darab végén Alison és Jimmy párbeszédében pedig ott a katarzis és a megnyugvás: a sok-sok szenvedés után végső soron csak a szeretet számít, még akkor is, ha nem tudjuk, merre tartunk.

(Borítókép: Nagy István Dániel)

Jegyek, bővebb információ: www.jegy.hu

ALKOTÓK:

Szereplők: Pájer Alma Virág, Osváth Judit, Barna Zsombor, Tzafetás Benjámin, Kerekes József

Fordító: Barna Zsombor

Látvány: Barna Varga Márti

Rendezőasszisztens: Dicső Dorka

Rendező: Pigler Bence

Produkciós koordinátor: Csákberényi-Nagy Anna

Fénytervező: Váradi András

Marketing: Kerekes-Katz Petra

Az előadáshoz írt dal:

ShOk: Bevonulás

Előadó: Pigler Soma

Az előadásban Jimmy versét rapbetétté átdolgozta:

Szöveg: Kosznovszky Márton, Pigler Soma

Zene: Pigler Soma

Az előadás végén elhangzó dal részlet a szerzők hozzájárulásával:

Lázár tesók: Szabadon él

Előadó: Lázár tesók Szerzők: Lázár Ágoston, Lázár Domokos

A színdarabot Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség képviseli. Az előadás az NKA és a Stage Hive közösségi finanszírozási kampánya segítségével valósul meg.