Ha valaki azt hitte, a vegán életmódról fogok írni, az rossz helyen jár. Helyette inkább érdekes embereket mutatok be, akikre érdemes odafigyelni. Kétféle balettszerető embert ismerek: amelyik maga is műveli és amelyik a nézőtérről csodálja a művészetnek ezt a gyönyörű, mégis rendkívül nehéz ágát. Egy biztos, a tánc világnapjához (április 29.) közeledve nem valószínű, hogy a jelenlegi helyzetben bármilyen táncelőadást élőben élvezhetnénk, marad az online tér. Ez azonban nem jelenti azt, hogy így vagy úgy ne emlékezhetnénk meg róla.

Emlékszem az első napra, amikor rúd mellé álltam, és arra is, mennyire utáltam. Aztán rövid idő alatt valami átfordult és 17 évig tartó szerelem lett belőle, néha fájdalmas és megerőltető időszakokkal, ahogy az a jó kapcsolatokban lenni szokott. Ez idő alatt rengeteg előadást néztem magam is végig. Hála a Mezzo TV-nek, néhány külföldi magazinnak és az egyre kifinomultabb keresési technikámnak, szembejöttek olyan nevek is, akiknek a munkássága mind a színpadon, mind azon kívül inspirálóan hatott rám.

Sylvie Guillem – aki a spicc-cipőt környezetvédelemre cserélte

A források szerint a kis Sylvie nem szerette a balettet, inkább a gimnasztikában talált örömet, amelynek világába édesanyja vezette be. Ettől függetlenül a tehetség utat tört magának, 1977-ben csatlakozott a Párizsi Opera balettiskolájához, ahonnan 16 évesen bekerült a tánckarba, majd három évvel később, 1984-ben már ő volt az Opera legfiatalabb étoile-ja (az étoile franciául csillagot jelent), amely a legfelső szint a balett hierarchiájában.

Később Guillem elhagyta Párizst, szabadúszó lett, valamint a londoni Királyi Balett fő vendégtáncosa. 1995-ben egy filmet is készített, Evidentia címmel, melyben rendhagyó módon mutatja be a táncot, érzelmi oldalról megközelítve a mozdulatokat. 2001-ben ő volt az első, aki átvette a Nizsinkij-díjat, amely olyan, mint az Oscar-díj a film világában. Végül 2006-ban a modern tánc felé vette az irányt. Olyan neves koreográfusokkal dolgozott együtt, mint Mats Ek, Akram Khan vagy William Forsythe.

Utolsó előadása 2015. december 31-én volt Japánban, egy nemzetközi búcsúturné keretében. Ekkor Maurice Béjart Boléro darabját táncolta el, és szó szerint áttáncolta magát az Újévbe. Azóta Guillem a környezetvédelemnek szentelte az életét, a Sea Shepherd nevű szervezet élharcosa, melynek célja a tengeri élővilág megmentése, valamint jó pár éve vegán életmódot folytat. „Nurejev megtanított arra, hogy ragaszkodjak ahhoz, amiben hiszek. Ez egy jó lecke volt – megtanulni, hogy harcolnod kell” – nyilatkozta Sylvie Guillem a The Guardian magazinnak még 2015-ben.

Sylvie Guillem a PETA-nak készített videóban a vegán életmódról és az élővilág védelmének fontosságáról beszél:

Sarah Hay – nem engedett a nyomásnak

A New York-i születésű Sarah Hay-t is utolérte a kamera, ugyanis sok táncos a színpad után, vagy mellett, gyakran a kamerák előtt találja magát. Hay az Egyesült Államokban végezte el a balettiskolát, de telt alkata miatt gyakran abúzusban volt része, még a tanárai részéről is. Emiatt a drezdai Semperoper társulatához szerződött 2009-ben, 22 évesen. A nyitottabb gondolkodású társulatban inkább a tehetséget nézték, nem pedig a ruhaméretet.

Hay, bár már 10 évesen is kapott egy kisebb szerepet Mary-Kate és Ashley Olsen mellett a You're Invited to Mary-Kate and Ashley's Ballet Party című produkcióban, de csak jóval később, 2010-től foglalkozott komolyabban filmezéssel. Ekkor szerepelt Darren Aronofsky Oscar-díjas alkotásában, a Fekete Hattyúban, itt egyelőre még csak a tánckarban. Az áttörést a 2015-ös minisorozat főszerepe, a Kegyetlen tánc hozta, melyben Golden Globe-díjra jelölték.

Azóta Hay áttette székhelyét Los Angelesbe, ahol egyre több filmes szerepet vállal, mind filmekben, mind televízióban. A testpozitív üzenetben hisz, amely a tánc világában még inkább érzékeny téma. Személyes tapasztalata miatt fontosnak tartja, hogy a táncosokat ne érje bántalmazás a testük miatt. Hay az élő példa arra, hogy ha valaki nagyon el szeretne érni valamit, az kellő kitartással sikerülhet.

Az alábbi rövid videó arról szól, hogyan sikerült elfogadnia önmagát és kitartania a tánc mellett, mindezt a művészet nyelvén előadva:

Roberto Bolle – fotogén UNICEF nagykövet

Az olasz Roberto Bolle már 7 évesen balettrúd mellett állt, ahonnan kivételes tehetségének köszönhetően egyenes út vezetett a milánói La Scala iskolájába. Mindössze 15 volt, amikor Rudolf Nurejev kiválasztotta Tadzio szerepére a Halál Velencében című előadásba. Végül nem táncolhatta el a szerepet, mert az iskola fiatal kora miatt megtiltotta. Elképesztő tehetsége és munkabírása ettől függetlenül nem tűnt el, az iskola befejezése után kezdetét vette egy azóta is töretlen sikerszéria.

Bolle 23 éves kora óta szabadúszó. Szinte az összes jelentős főszerepet eltáncolta, sőt, még az angol királynő előtt is fellépett, nem mellesleg a modellszakma is felfedezte. Olyan magazinok címlapján szerepelt, mint az amerikai Vogue vagy a GQ. 1999 óta az UNICEF jótékonysági nagykövete. Szudánban nem csak iskolákat és kórházakat látogatott, több mint 600 000 dollárt gyűjtött egészségügyi és kórházi projektekre.

Bolle 2009-ben csatlakozott az Amerikai Balett társulatához, amelynek 10 évig volt a tagja. Ezután visszatért Olaszországba, ahol jelenleg is saját táncprojektjeit valósítja meg. Talán az övére mondják, hogy sikeres és gazdag karrier.

Az alábbi videóban a szintén méltán híres Polina Semionovával táncol:

(Borítókép: Pixabay)

Forrás:

Sylvie Guillem

Sarah Hay

Roberto Bolle