Több mint tíz éve már, hogy Bertolt Brecht története a kezembe került, azóta nem is nagyon néztem felé. Akkoriban el sem tudtam képzelni, hogy ennyire közel kerülünk egy esetleges újabb háborúhoz. A darab előtt akaratlanul is eszembe jutottak az elmúlt évek történései. Az összefogások, vagy nem összefogások, a kialakult és megszűnt kapcsolatok. Zsótér Sándornak pedig köszönöm, hogy negyedszer is foglalkozott ezzel a darabbal, mert most nagyon is aktuális kicsit átgondolnunk: miért is nem tudunk békében élni?

Szomorú valóságunk

A Budaörsi Latinovits Színház idei első premierje talán a lehető legjobbkor jött. Zsótér Sándor időről időre előveszi Brecht tézisdrámáját, amit a közönség más-más feldolgozásban láthatott az évek során. Kurázsi mama és gyerekei, Kurázsi és gyerekei, vagy csak simán K.mama. Mindegy is, milyen címet adnak a rendezők Brecht művének, a lényege ugyanaz marad. Háború mindig volt, van és lesz, „békében a nép elvadul”. Számos változata, olvasata létezik, most, 2023-ban mégiscsak másképp ülünk le megnézni egy háborúról szóló darabot. Nehéz elvonatkoztatni attól, ami jelenleg a világunkban történik, a darabot végig uraló kék-sárga szín pedig elég erőteljesen emlékezteti a nézőt, hogy ez már nemcsak egy évről évre felbukkanó irodalmi mű, hanem a valóságunk.

Anyai ösztönök

A színpad szűk terének közepén egy óriási asztal két végén két katona (Fröhlich Kristóf, Böröndi Bence) beszélgetnek, majd befut egy terepzöld elektromos kocsi, rajta Kurázsi (Spolarics Andrea) és gyerekei (Nagy Katica, Sas Zoltán, Juhász Vince). Nagy Katica nemcsak a néma Kattrin szerepében kápráztatja el a nézőket, időnként ki-kiszól, jelezve, hol járunk a történetben. Arcán végig követhetjük, ahogy a kezdeti remény szép lassan átcsap a háború okozta fájdalmas kilátástalanságba, és szó szerint sebet ejt rajta. Két testvérére egészen másképpen hatnak a körülmények, de Kurázsi jövendőmondása nekik sem jósol különb sorsot. Az anya hiába próbálja ösztönösen óvni őket, a háborúban nincsenek győztesek.

Zsótér ebben a rendezésében már a mama szót is levette a címről, ami szerintem minden eddiginél találóbb, elvégre Kurázsi alakja igencsak távol áll a mamától. Spolarics Kurázsija pedig inkább hasonlít egy kiképzőtiszthez, mint egy gyermekeit menteni akaró anyához. Jellegzetes hangjával és szigorúan hátrafésült hajával fizikailag is ráerősít karaktere vonásaira. Nem meglepő, de Spolarics végig brillírozott a darabban. Talán erre mondják, hogy ajándék szerep, amit nézőként mindig öröm nézni, mert ilyenkor valami olyan történik, amiért az ember színházba megy. Keresi ezt az élményt, amit szavakkal nehéz megfogalmazni. A rendező két fiatal színészhallgatóra bízta Eilif és Boci (korábbi darabjaiban Fejő, Brecht regényében Stüsszi) szerepét, előbbit Sas Zoltán, utóbbit Juhász Vince alakította. Bár mindkét fiatal színész ügyesen vette az akadályokat, Juhász játékába picivel több természetességet csempészett. 

Érzelmeknek nincs helye

Kurázsi megszállottan követi a háborút, közben a tér alig változik, nincsenek nagy mozgások, az egyetlen tárgy, ami folyamatos mozgásban van, a kocsi. Körbe-körbe megy, miközben Kurázsi lassan mindazt elveszíti, amiért a háborút követi. Utazása során megismerkedik egy pappal (Böröndi Bence) és egy szakáccsal (Fröhlich Kristóf), de aki a gyerekeiért alkudozni képes, aligha tud elmélyült kapcsolatokat kialakítani, lányát is óvja tőle. A katonai tábor prostituáltja, Yvette (Páder Petra) ettől függetlenül megpróbálja Kattrint felkészíteni az esetleges érzelmi sokkra, ami a szerelemmel jár.

Páder éneke melegséggel töltötte meg az egyébként kissé rideg színekbe öltöztetett színpadot. Gyönyörű hangja bejárta az egész teret Szép András zongorakísérete mellett. A darab eleje nehezen indult, de Páder jelenete után, mintha valami átfordult volna. Spolarics Andreán és Nagy Katicán kívül a színészek több szerepet vittek, amiben Benedek Mari színes jelmezei is segítették a karakterváltást. Böröndi és Fröhlich már több darabban bizonyították, hogy bármilyen szerepben megállják a helyüket, ez most sem volt másképp. Zsótér történeti szempontból nem tért el Brecht művétől, azonban jelenlegi világunk keretei között felerősödnek az író tézisei. Még ha nehéz szívvel is ülünk be egy ilyen darabra, úgy gondolom, a Budaörsi Latinovits Színház nagyon jókor hozta el nekünk újra Brecht történetét. Lesz min gondolkodnunk hazafelé.

ALKOTÓK

K. mama: Spolarics Andrea
Kattrin, a néma lánya: Nagy Katica m.v.
Eilif, az idősebb fia: Sas Zoltán e.h.
Boci, a fiatalabb fia: Juhász Vince e.h.
A szakács: Fröhlich Kristóf
A tábori lelkész: Böröndi Bence
Yvette Pottier: Páder Petra

Böröndi Bence: A toborzó • Egy idősebb katona • A zászlós • Egy hang
Fröhlich Kristóf: Az őrmester • A félszemű • Az öreg ezredes • Egy ezredírnok • Egy paraszt
Sas Zoltán e.h.: A fegyvertáros • Egy másik őrmester • Egy írnok • Katona
Juhász Vince: A zsoldosvezér • Egy fiatal katona • Katona • Egy fiatal paraszt • Egy hang
Páder Petra: A parasztasszony

Zongorán játszik: Kákonyi Árpád / Szép András 

fordító: Ungár Júlia

dramaturg: Ungár Júlia

díszlettervező: Ambrus Mária

jelmeztervező: Benedek Mari

zenei vezető: Kákonyi árpád

a rendező munkatársa: Szekeres Vanda

súgó: Horváth Zita / Szabó Brigitta

rendező: Zsótér Sándor

Jegyek, bővebb információ: Budaörsi Latinovits Színház

(Borítókép: Borovi Dániel.)