„Csak akkor lehet kitűnni valamiben, ha professzionális szinten csinálod” – interjú Végh Júlia festővel

Szinte minden művészeti ágat csodálattal figyelek, a festészetet különösen, mivel ahhoz értek a legkevésbé. Végh Júlia festőt, aki nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is elismert művész, személyesen is van szerencsém ismerni. Korábban már készítettem vele interjút, de akkor ő is és én is az egyetem padjait koptattuk, és mindketten haladtunk valami felé, ami ma már a hivatásunk is egyben. Most arról kérdeztem, hol tart épp, és mit csinál, ha éppen nem valami csodavilágot varázsol a vászonra?

Nagyon régen beszélgettünk, de azért mindig figyeltem a munkásságod, ami szerintem rajtam kívül még sok emberre hatott/hat. Szerinted mennyire megosztó a művészeted?

Én nem tapasztaltam, hogy megosztó lenne, következetesen dolgozom, sorozatokban. A diplomám óta (2015) egy társadalmi tematikájú sorozatot folytatok, aminek a címe: Fiction of reality. Az tény, hogy a festészetem irányzata a figurális realizmus tendenciáit követi, mely leginkább az urbánus környezetet ábrázolja és az aktuális szituációkat.

Mindig van egy-két aktuális téma, ami éppen foglalkoztatja az embereket. Téged jelenleg mi foglalkoztat

Mivel Budapesten élek, itt is születtem, elkerülhetetlen volt, hogy ne a saját, városi környezetemet fessem meg. A tipikus keleteurópai léthangulatot próbálom megjeleníteni a vásznamon. A Fiction of Reality is ide tartozik, mely eredetileg sajtóanyagokra reflektált, szubjektív lírai módon. A képek alapterébe belefestettem oda nem illő karaktereket, így ezek a munkáim közel kerültek a szürrealizmus képépítkezési módszeréhez. Ebbe a sorozatba becsatlakozott a köztéri szobrokkal bővülő anyagom. Jelenleg a tradícióink és népi viseleteink témavilágát szeretném megfesteni, egyfajta mágikus realizmus megjelenítésével. De egyszerre több dolog foglalkoztat, ezáltal több projektem fut párhuzamosan. A kísérletező montázsaim és kollázsaim révén például született egy teljesen független sorozat, Invisible Nature címmel, mely a figurális absztrakt határán van.

Az íróknál néha előfordul az úgynevezett írói válság, amikor elfogy az ihlet. Létezik festői válság is? Volt már, hogy úgy érezted, szünetet kell tartanod?

Régebben igen. A diploma utáni váltás egy ilyen labilis időszak volt. Szerencsére az elmúlt pár évben sikerült megtalálnom az alkotási ritmusomat, mivel mindig van mivel foglalkoznom.

A legtöbb interjúdban a művészetedről beszélsz, az aktuális kiállításokról, ami egy festő esetében természetes. Viszont kevés szó esik arról, ki is az a Végh Júlia? Például régen ugyanabba a balettiskolába jártunk, majd mindketten más felé mentünk. Szoktál még táncolni? Mi az, ami kikapcsol, ha éppen nem festesz?

Kedves kérdés 😊. Igen, régen ugyanabba a balettiskolába jártunk, azóta sajnos nem táncoltam, viszont a népzene elkezdett egyre jobban érdekelni. Sokat utaztam emiatt Erdélybe, mert ott találtam valami olyat, amit korábban egész életemben kerestem. Ebből kifolyólag minden nyáron elmegyek Erdélybe több hétre kirándulni, de év közben a Normafával is megelégszem. Fontosak számomra azok a helyek, ahol a természetben lehetek és megtalálhatom a lelki békém. Ezen kívül szeretek nagy vacsorákat főzni a barátaimnak és kiállításmegnyitókra járni. Az utóbbi három évben pedig egy szállodalánc lakberendezésével foglalkoztam, amit szintén nagy lelkesedéssel csináltam.

Mindig úgy képzeltem, hogy egy művésznek hektikusabbak a mindennapjai, mint valakinek, aki 9-től 5-ig egy irodában ül. Te igazodsz valamilyen napirendhez, ami keretet ad a munkádnak?

Az elmúlt időben kevés szabadidőm volt, mert reggelente a szálloda lakberendezésén dolgoztam, délutánonként pedig továbbképzésre jártam, így a festészet megmaradt hétvégére. A szombat és vasárnap intenzív munkát jelentett a műteremben. Korábban, délelőtt gimnáziumban tanítottam, mint rajztanár és művészet pedagógus. Úgy gondolom, ez elég merev keretrendszer, hektikusnak semmiképp nem mondanám.

Mennyire tartod fontosnak a sikert?

Cél- és sikerorientált vagyok. Valószínűleg ez onnan jön, hogy gyerekkoromban a balett mellett a szüleim beírattak más különórákra is, mint például vívni, ezek mindegyike kitartást igényelt. De ezt a szakmát nehéz lenne máshogyan csinálni, mert nagyon nagy a nemzetközi és a hazai mezőny is. Csak akkor lehet kitűnni valamiben, ha professzionális szinten csinálod.

Melyik az a film, amit akárhányszor újra tudnál nézni?

Még gyerekkoromban láttam a Pénznyelő című filmet, Tom Hanks játssza benne az egyik főszerepet. Akárhányszor meg tudom nézni, mindig megnevettet.

Mi az, ami nem hiányozhat a napjaidból?

A reggeli kávé, amúgy viszonylag rugalmasnak tartom magam.

Hol tekinthetjük meg a jelenlegi, illetve a soron következő a munkáidat?

A Once upon a Time - Fiction of Reality néven futó önálló kiállításom már megtekinthető a Brody House-ban. Március 28-án a Műcsarnokban nyílt a Szabadjáték/II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon csoportos kiállítása, ahol szintén láthatóak a munkáim. E mellet az Indonéz Nemzeti Múzeumban, Jakartában is lesz nyár elején egy kiállítás a képeimmel. A jelenlegi helyzetre való tekintettel előbbit virtuálisan tudják megtekinteni az érdeklődők. Azért reménykedem benne, hogy hamar kijövünk ebből az állapotból és egészségesen folytathatjuk tovább a mindennapjainkat.