Világgá mentem – II. rész — Karácsony Nikolett

Szélsebesen telik a nyár. Időközben kifürödtem magam a Balaton déli és északi partján egyaránt, kicsit bebarnultam, és megettem a szokásos, olajos, édes Balaton-parti palacsintámat. Sikerült teljesen a jelenben maradnom, ezért szerencsére nem jutott időm gondolatban más tájakra utazni. De visszatérve a fülledt városba, megjött a kedvem.

A járvány miatt sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán elhagyhatjuk-e az országhatárt, mára némileg enyhültek a szigorítások. Mi mégis úgy döntöttünk a párommal, mindegy mi lesz, nem utazunk külföldre. Bár ez nem jelenti azt, hogy nem játszottam el a gondolattal, hova is utaznék, ha megtehetném.

Az előző részben olyan filmeket gyűjtöttem össze, melyek valahol Európában játszódnak és számomra a nyarat idézik. Mivel Észak-Amerika és egy egzotikus ország is régóta a bakancslistám része, most egyértelműen ezeken a helyeken forgatott filmek következnek.

Amerika

Keressük önmagunkat – Továbbállók

*John Krasinski és Maya Rudolph / Forrás: Cinema Sips*

Ezt a filmet viszonylag régen láttam, de megmaradt a hangulata. Egy tipikus otthonkeresős film, amit néha jó elővenni, ha valami könnyed, mégis értelmes kikapcsolódásra vágyunk. Nem elég, hogy a szereplőkkel átutazzuk fél Amerikát, bugyuta viccek és idétlen helyzetkomikumok nélkül szórakozunk, miközben megpróbáljuk átérezni (én legalábbis még csak próbálom) a családdal és a gyerekvállalással járó nehézségeket.

Burt (John Krasinski) és Verona (Maya Rudolph) első gyermeküket várják. Mivel ez egy nagy lépés, szeretnék megtalálni a megfelelő otthont, ahol felnevelhetik a babát. Az út során találkoznak régi barátokkal, rokonokkal, átbeszélik az élet értelmét, kérdés, hogy az út végén sikerül-e rátalálniuk a számukra megfelelő helyre? Sam Mendes 2009-es rendezésére biztos lehetne rosszat mondani, de én nem fogok. Egyrészt, az összes szereplőt megszerettem a film végére, másrészt, aki road movie-ra vágyik (hello!) a Továbbállók tökéletesen kielégíti ezt az igényét.

Amerika legszebb tájain – Vadon

*Reese Witherspoon / Forrás: W Magazine*

Reese Witherspoont simán elkönyvelhettük volna Hollywood butuska, szőke színésznőjeként, ha a Doktor Szöszi után nem vállal be olyan filmeket, mint például A nyughatatlan, amiért 2005-ben el is nyerte az Akadémia szobrát, vagy a szóban forgó Vadon. Mindkét film igaz történeten alapul, utóbbi egy eléggé nehéz témát dolgoz fel, amivel nem mellesleg, magam is tudok azonosulni. Cheryl Strayed írónő memoárja (Vadon – Ezermérföldes utam önmagamhoz) egyfajta kapaszkodó lehet azoknak, akik elvesztették szerettüket, és nem találnak kiutat a mérhetetlen fájdalomból.

Cheryl (Witherspoon), miután elveszti édesanyját, nem a legmegfelelőbb eszközzel próbálja feldolgozni a tragédiát. Végül elhatározza, nekivág Észak-Amerika egyik legnehezebb túraútvonalának. A Pacific Crest Trail három amerikai államot és egy kanadai tartományt foglal magába. Cheryl az út során embert próbáló kihívásokkal találja szembe magát. Jean-Marc Vallée rendezését két Oscar-díjra jelölték (Legjobb Női Főszereplő – Reese Witherspoon, Legjobb Női Mellékszereplő – Laura Dern), és azt hiszem, Witherspoonnál nem találhatott volna jobb színésznőt Cheryl megformálására. Ez a film egyértelműen mélyebb és több, mint egy átlagos road movie, hiszen az utazás nem csak kívül, hanem belül is zajlik, de pont ettől emelkedik a nem átlagos filmek csoportjába.

Thaiföld

Hogyan ne töltsd a vakációt – Másnaposok 2.

*Bradley Cooper, Ed Helms és Zach Galifianakis / Forrás: Collider*

Alapvetően nem szeretem a túlságosan obszcén humort, de Todd Phillips valamit tudhat. Valószínűleg a karaktereiben van a megoldás kulcsa, illetve Amerika már a Jóbarátok óta tudja, hogy ha összerak négy vagy több jóbarátot, akikkel valahol valami történik, akkor azt a nézők imádni fogják. És ha Bradley Cooper is szerepel benne, akkor szinte mindegy, ki mit csinál. Azt még hozzá kell tennem, hogy a Másnaposok második része nem ér fel az elsőhöz, de aki Thaiföldre utazna és szeretné Bradley Coopert bámulni, Todd Phillips rendezése kiváló választás.

Aki látta a széria első részét, annak Phil (Cooper), Stu (Ed Helms), Alan (Zach Galifianakis) és Doug (Justin Bartha) története nem ismeretlen. Miután az első részben is egy óriási, alkohollal átitatott este után kezdődnek a nem mindennapi problémák, a második részben sincs ez másképp. Arról nem is beszélve, hogy főhőseink idegen terepen mozognak, ami rátesz még két lapáttal a majdnem két órán át tartó káoszra.

A nemlétező paradicsom – A part

Thaiföldnek van egy nem túl kedves arca is, ami Danny Boyle rendezőt meg is ihletett még a 2000-es évek elején. A part a társadalomból való kiszakadást helyezi középpontba egy elszigetelt helyen. Boyle stílusa sokaknak idegen lehet, én szeretem, hogy picit elvontabb képi világot alkalmaz. A film hangulata kissé nyomasztó, és bár Leonardo DiCaprio sem éppen élete alakítását nyújtja a filmben, mondanivalójáért érdemes adni neki egy esélyt.

Richard (DiCaprio) külföldi útja során megismerkedik két francia fiatallal (Virginie Ledoyen, Guillaume Canet), akikkel felfedeznek egy eldugott szigetet Thaiföldön. A hely eleinte úgy tűnik, maga a paradicsom, bár vezetőjükkel, Sallel (Tilda Swinton) kicsit olyan, mintha ötvözték volna A kék lagúnát és A legyek urát. A szigeten élő kommuna teljes titokban él, de a három újonnan érkező fiatalt még befogadják. Ahogy az ilyen pici, elzárt közösségekben lenni szokott, egy idő után felüti a fejét a lázadás. Nem könnyű film, de aki szeret filozofálgatni társadalmunk problémáiról, mindenképp tegye fel a nyári filmes listájára.

(Borítókép: Goodfon.)