Amikor apa fürdött – Pelsőczy Réka: Születésnap-kritika

„Egy sérelem mindaddig láthatatlan marad, míg senki sem emlékszik rá, míg senki sem beszél róla nyilvánosan. A külső szemlélő számára az áldozat nem áldozat, az elkövető nem elkövető, tehát mindkét felet félreismeri, mert egyikük szenvedése, illetve a másik erőszakos tette számára láthatatlan marad. Kétszeresen is igazságtalanság történik tehát: egyszer akkor, amikor a bántalmazás megesik, másodszor pedig akkor, amikor nem vesznek róla tudomást.”

(Miroslav Volf)

Nehéz témához nyúlt Pelsőczy Réka rendező. Thomas Vinterbeg, Mogens Rukov és Bo Hansen 1998-as dogma-filmje, a Születésnap egy olyan mélyen eltemetett abúzus történetét meséli el, amelyről több évtizeden keresztül hallgattak az áldozatok, mígnem tragédia történik. Úgy gondolom, az ilyen darabokat időről időre kötelező lenne elővenni, mert még mindig több az áldozathibáztatás, mint a segítségadás. Minden eszköz a kezünkben van, mégsem használjuk őket.

Merre mutatnak a nyilak?

A maszkom alatt lélegzetvisszafojtva várom, hogy végre elsötétüljön a színpad, mely egyben óriási asztalként is funkcionál, ahogy elnézem a köré lerakott székeket. Bár kettő, egymással szemben, teljesen el van határolva a többi széktől. A színpad két oldalán zöldre festett ajtók várják, hogy a színészek ki-be rohangáljanak rajtuk. Egy férfi áll középen. Christian (Chován Gábor) apja születésnapjára érkezett. Nem sokkal később befut öccse, Michael (Böröndi Bence) és családja is. Michaelről már az első öt percben kiderül, hogy egy világi bunkó, és belső feszültségét leginkább feleségén, Mette-n (Páder Petra) tölti ki, lehetőleg minél gyakrabban. Nem is hívták meg apja születésnapjára, amit az inas (Fröhlich Kristóf) nem egyszer tudtára is ad. Böröndi Bence kiváló választás volt az indulatos férfi szerepére, bár kiabálásai közben nem minden szót értettem kristálytisztán, ezt leszámítva szép alakítást láthattunk tőle. Páder Petra gyönyörű énekhangját pedig szívesen elhallgattam volna még.

Bohoczki Sára és Chován Gábor / Fotó: Budaörsi Latinovits Színház

A hangos család eltűnik az egyik zöld ajtó mögött, és átadja a terepet húguknak, Helene-nek (Bohoczki Sára), akinek öltözete hűen tükrözi kicsit bohém stílusát. Ő is örül Christiannak, Michaelnek már nem annyira. Bohoczki játékát picit soknak éreztem, szerencsére a darab további részeiben ez már nem volt jellemző. Már az elején kiderül, hogy a család nemrég vesztette el Christian ikernővérét. Közben a testvérek elfoglalják a szobákat, Michael továbbra sem kedvelteti meg magát, Christian nem igazán jön lázba a család fiatal cukrásza, Pia (Nagy Katica) csábításától, Helene pedig követi a nyilakat, melyek elvezetnek valamihez, amit jobb titokban tartani.

Pohárköszöntő

Időközben elkezdődik az ünnepség. Helge (Ilyés Róbert) és felesége, Else (Takács Katalin), valamint a gyerekeik, a vendégek és az alkalmazottak rákezdenek a Boldog születésnapot dán változatára. A falra vetített családi fotók után a vendégek, köztük a ceremóniamester, Helmut (Mertz Tibor) vicces, egyben megható beszéde után emelkedett a hangulat. Mindenki boldog, kivéve Mette, akit férje nonstop megaláz és persze Christian. Fröhlich közben kezében egy kézi kamerával veszi, aki éppen beszél, így közelről mi, nézők is láthatjuk falra vetítve a színészek arcát. Christian is szót kér. Tetszett, hogy bár egy asztalnál, a többiektől mégis elkülönülve ül egymással szemben apja és fia, természetesen nem véletlenül.

Chován Gábor / Fotó: Budaörsi Latinovits Színház

Ahogy Chován köszöntőjében halad az egyre durvább részek felé, ízelítőt kapunk a szép beszéd iskolapéldájából. Chován jól hozza a lelkileg megtört férfit, aki láthatóan még most is tart apjától, de szétveti a belső feszültség. És mi következik azután, hogy egy szörnyű családi tragédiára fény derül? Egy jómódú családban ez akkora szégyen, hogy jobb inkább tagadni az ilyesmit. Sőt, jobb kitagadni azt, aki felfedi a titkot. Így legalább tovább folytatódhat a mulatság és jöhet a főfogás.

Struccpolitika

Christian közben annyira megijed saját őszinteségétől, hogy inkább visszalép, szinte már bocsánatért esedezik az apjának. Ilyés Róbert játékát egészen könnyednek éreztem addig, amíg magán kívüli ordítozásánál attól féltem, hogy a hangja is elmegy. Nem így Takács Katalin, aki pont annyi energiát vitt szerepébe, amennyit kellett, se többet, se kevesebbet. Köszöntőjében - némi cinikussággal – végig dicséri gyerekeit és férjét, Christian felé azonban semmilyen megbánást nem mutat. Else az a típusú anya, aki a családi béke kedvéért a struccpolitikát választja. Eltűri, hogy a gyerekei lelkileg „kicsit” megtörjenek, de legalább a legjobb iskolákban tanulhatnak.

Takács Katalin és Ilyés Róbert / Fotó: Budaörsi Latinovits Színház

Amellett, hogy nem kevés nehezen emészthető információ hangzik el a darabban, a színpadi mozgás is lüktető, csak épphogy kitartanak egy-egy jelenetet, már jön egy új szereplő. Folyamatos a mozgás, kevés a szusszanásnyi idő. Időközben befut Helene migráns barátja Samudovszky Adrián szerepében, így kiderül, hogy Michael nemcsak bunkó, hanem még rasszista is. Egyre „rokonszenvesebb”. És bár az egész család Christian ellen fordul, azért a személyzet kitart mellette. Mind Nagy Katica, mind Fröhlich Kristóf és Samudovszky Adrián szerepében érezni lehetett azt a lüktető energiát, ami általában a még egyetemista vagy frissen végzett színészekre oly jellemző.

Elmaradt desszert

A majdnem háromfogásos vacsora alatt szemtanúi lehettünk egy család teljes széthullásának, a nehéz téma pedig katarzis után kiáltott. Még jó, hogy Pia megtalálja a levelet, amiről Helene azt hitte, jól elrejtette. Végül még fel is olvasta a vendégek előtt, ami az erőltetett ünnepi hangulatot teljes letargiába fordította, Christiannak és a nézőknek azonban elhozza a beteljesülés pillanatát. Fröhlich kézi kamerája ezúttal már nem a beszélőt veszi. A kivetítőn Michael ledöbbent arcát látjuk, ahogyan kénytelen elfogadni apja tettét. Helge-t immár senki nem szolgálja ki portóival, eluralkodik rajta a düh, akárcsak Michaelen.

Ilyés Róbert és Takács Katalin / Forrás: Budaörsi Latinovits Színház

Nem lehet nem észrevenni a zöld szín állandó jelenlétét a darabban, ami Christian történetében is fontos szerepet játszik. Nemcsak a díszlet esetében köszön vissza - amiért köszönet Tihanyi Ildikónak -, hanem a szereplők jelmezén is. Nem tudom, hogy szándékosan használta-e Keszei Bori jelmeztervező a zöld szín különböző árnyalatait, mindenesetre kiemelendő az egységes színpaletta, ami plusz töltetet adott az egyébként is ízléses színpadi látványtervhez.

Megváltozott szerepek

Miután elsötétült a színpad, a zöld ajtók mögött fények gyulladnak ki, a család reggelihez készülődik, már nyoma sincs a hangoskodásnak, inkább halk morajlás hallatszik. Else és Helge belép a színpadra, de már csak Else csatlakozik a reggeliző társasághoz. Az ajtók pedig sorba bezárulnak Helge előtt, aki egyedül áll a színpadon, akárcsak Christian a darab elején. Szép zárás.

Böröndi Bence, Páder Petra, Bohoczki Sára, Samudovszky Adrián és Nagy Katica / Fotó: Budaörsi Latinovits Színház

Általában nincs olyan, hogy tökéletes darab, ami nem is baj, de Pelsőczy rendezése közel áll hozzá, még apróbb hibáival együtt is. Ez főleg annak köszönhető, hogy a másfél óra alatt nem igazán enged el a játék, a néző szó szerint kapkodja a fejét, hol a jobb, hol a bal oldalon történik valami. Egy film színpadra adaptálása pedig mindig izgalmas kihívás, de az alkotók ügyesen oldották meg az ezzel járó kihívásokat. Ráadásul ez az a téma, amiről nem lehet elégszer beszélni. A Születésnap lényegében a problémákhoz való hozzáállásunkat mutatja be a család szintjén, valamint az elhallgatás és a gyermekkori bántalmazás súlyos, visszafordíthatatlan következményeit.

(Borítókép: Böröndi Bence, Budaörsi Latinovits Színház).

Jegy, további információ: Budaörsi Latinovits Színház