Generációs határátlépések – Édouard Louis: Ki ölte meg az apámat

Erős darabbal indult a tavaszi szezon. Szenteczki Zita és Kovács Domokos ősbemutatója a Jurányi Házban kicsit olyan volt nekem, mint a nyári szünet. Tudtam, hogy jó lesz és már nagyon vártam. Egyedül azt bánom, hogy korábban nem olvastam Édouard Louis könyvét. Bár még nem tettem le róla.

Apáról fiúra

Mindig is érdekelt, hogy a nagyvilágban zajló történések, a fejünk fölött meghozott politikai döntések miként befolyásolják az egyén mikrovilágát. Lényegében két oldal harca ez: az irányítóké és az irányítottaké. Édouard Louis munkásszülők gyermekeként az utóbbi csoportba kényszerült. Bár többszörös hendikeppel indult az életben, ma már a francia kortárs irodalom meghatározó alakja. Eredeti nevét (Eddy Bellegueule) elhagyta, első könyvét (Leszámolás Eddivel, 2015) már Édouard Louis néven jegyezte. Történeteiben saját életét eleveníti fel.

Bánky Sára, Hrisztov Toma, Csernák Norbert, Csarkó Bettina / Fotó: Gulyás Dóra

A Ki ölte meg az apámat nemcsak a politikai elnyomásról, a szegények kirekesztéséről és megalázásáról, hanem az apa-fiú kapcsolatról, valamint a toxikus maszkulinitás és homoszexualitás ellentétéről is kemény társadalomkritikát fogalmaz meg. Mindezt egy fiú visszaemlékezésein keresztül, aki megpróbál választ keresni a kérdéseire, és megérteni az alkoholszaggal átitatott gyerekkorának néha boldog, de többnyire fájó emlékeit. Ehhez vissza kell nyúlnia egészen a születéséig, sőt, még azon is túl, az apja születéséig, és feleleveníteni, hogyan szállt a generációkon átívelő elnyomás apáról fiúra.

„Apa, nézd!”

Egyre gyakrabban nézek a karórámra, egy örökkévalóságnak tűnik, amíg végre elsötétül a Jurányi Ház színházterme. A színpad közepe üres, körben kirakva kellékek, próbababák merev teste, tolószék, karok, lábak stb. hevernek. Szótlanul előrevetítik az előttünk álló 1,5 óra kulcselemeit. Hét alak sétál be, és mint egy kimerevített szobor, megállnak a színpad közepén. Az elhangzott mondatok folyamatosan visszhangoznak. Egyszer csak szétválnak, a színpad kivilágosodik, és mi nézők belecsöppenünk Édouard Louis gyerekkorába, ahol megelevenedik édesanyjával és testvéreivel való kapcsolata, nagyapja emléke, örökös küzdelme az apai szeretetért, és ami a legfontosabb: édesapja összetört teste, amely borzalmas lenyomata egy olyan politikai rendszernek, amelynek elvárásait még több elvárás követett, és követ a mai napig.

Bartos Ági, Szekeres Máté, Csarkó Bettina, Csernák Norbert,, Bánky Sára, Hrisztov Toma, L. Nagy Attila / Fotó: Gulyás Dóra

A hét szereplő (Bánky Sára, Bartos Ági, Csarkó Bettina, Csernák Norbert, Hrisztov Toma, L. Nagy Attila, Szekeres Máté) szerepei nem különülnek el élesen. A főszereplő maga a történet, minden más a lehető legpontosabban próbálja létrehozni – zenei betétekkel, tánccal, mozgással – ezeket a gyermekkori emlékeket, valamint Louis apjához fűződő viszonyát. A bekiabált évszámok mellett Britney Spears Oops!...I Did it again – L. Nagy Attila kiváló előadásában – című száma, a százszor megnézett Titanic, melynek külön jelenetet szenteltek az alkotók, vagy a mobiltelefonos betyárkodás is jelzik, hogy a történések óta nem telt el sok idő. Mégis, Édouardnak fiatal kora ellenére annyi gondolata és mondanivalója van, mintha már 100 életet is megélt volna. Ezekbe a gondolatokba a jól összeszokott, tavaly végzett bábszínész osztály a lehető legnagyobb természetességgel bújik bele.

A magyar valóság

A felvillanó életképek érezhetően lassan a végéhez közelednek. A színészek közül hárman, Bartos Ági, Csarkó Bettina és Hrisztov Toma nekünk háttal lekuporodnak a színpad szélén, mikrofonba mondva Louis gondolatait. E közben Bánky Sára, Csernák Norbert, L. Nagy Attila és Szekeres Máté Louis családjának négy fal közötti játszmáit jelenítik meg lassú, agresszív mozdulatokkal. A humoros és komolyabb hangvételű családi történetepizódok után végül megjelenik a feszültségek kiváltó oka. A szereplők közül egyedül Hrisztov Toma marad Louis történetében, ezzel párhuzamosan a magyar vonatkozású politikai döntések, a politikusok idézetei a többi színész szájából hangzanak el.

Bartos Ági és Csarkó Bettina / Fotó: Gulyás Dóra

Le a kalappal a színészek előtt, akik kitartóan végig mondták az utolsó sorokat, miközben a hátsó sorokból egyesek erős érzelmeknek adtak hangot a magyar politikusok nevei hallatán. Szenteczki és Kovács nagyon szabadon jelenítették meg az író gondolatait a színpadi térben, amibe belefér, hogy 134 politikus nevét felolvassák. Túllépni egy többgenerációs traumán az egyik legnehezebb vállalás, de Louis története sok mai fiatal története is, akik egy elfogadóbb világot szeretnének nagyapáink előítéletei és a politikai elnyomás helyett. Az igényes és kreatív rendezés ellenére elmaradt a klasszikus értelemben vett katarzis, de ez talán annak a számlájára írható, hogy nagyon is a mai valóság köszönt vissza, amiben az elfogadás-elutasítás között egyre nagyobb a távolság.

ALKOTÓK

Játsszák: Bánky Sára, Bartos Ági, Csarkó Bettina, Csernák Norbert, Hrisztov Toma, L. Nagy Attila, Szekeres Máté

Szerző: Édouard Louis
Fordította: Pallai Mara
Látvány: Lázár Helga
Zene: Kákonyi Árpád
Dramaturg: Bíró Bence
Asszisztens: Szirtes Lili Lujza
Produkciós vezető: Gulyás Dóra
Rendezők: Kovács Domokos, Szenteczki Zita

További információ: Jurányi Ház.

(Borítókép: Gulyás Dóra)