Mindig van egy újabb ajtó – Tarnóczi Jakab-Varga Zsófia: Extázis

Amit ki lehet nyitni – mondja Dankó István a pszichológus szerepében Tarnóczi Jakab rendező és Varga Zsófia dramaturg legújabb színdarabjában, amit a színészi improvizációk kerekítettek teljes történetté. Az Y és Z problémáit, szorongásait megelevenítő Extázis szereplői, ha nem is látják a holnapot, pár órára el tudják felejteni.

Az idei évet a Katona Extázis című darabjával zártam. Nemcsak a fiatal generációnak, hanem mindenkinek érdemes megnéznie, hol is tartunk most. Pontosabban azok a pályakezdők, akik kaotikus világunkban próbálnak valami kapaszkodót keresni, ami legalább egy kicsit azt az érzetet kelti, hogy van értelme az életüknek. Esetleg még haladnak is valami felé. Annak idején, amikor elkezdtem az egyetemet, bennem fel sem merült, hogy mi lesz majd, ha kilépek a nagybetűs életbe. Majd valahogy lesz, gondoltam. És lett is, mindenféle felnőttkori „borzalmakkal”, mint munkakeresés, felelősségvállalás, költözés – ennek örömére halomnyi, addig is felesleges kacattól való megszabadulás – és még lehetne folytatni a sort. Persze szerencsés esetben az ember rájön, hogy értelmetlen aggódni. Lehet, hogy másnap mindent elölről kell kezdeni. Csak ezt senki nem mondja, maximum egy pszichológus. Ami a mai fiataloknak már egyáltalán nem valami rejtegetnivaló, kínos dolog.

Ezért is nagyon találó a nyitókép, szerintem egyre gyakoribb, hogy egy huszonéves a pszichológusnál ül, és próbál némi motivációt lehelni magába. Ábel (Béres Bence) is egy ilyen fiatal, munka nélkül, diplomával a kezében. Bátyja lakásában tengeti a napjait húgával, Jankával (Kanyó Kata), és barátaival (Pásztor Dániel, Jakab Balázs, Gloviczki Bernát), akik szintén kevésbé vannak tisztában azzal, hogy mit is akarnak kezdeni magukkal. Egyedül talán Alex (Gloviczki), aki félig francia lévén nem annyira látja Budapest és összességében a magyar társadalom rákfenéit. Ő sem feltétlenül lát kettővel előrébb, de a kulturális különbségeknek köszönhetően egy fokkal optimistább. Ugyanezt a pozitív vonalat képviseli Vera is (Tóth Zsófia), az új lány, akit bár nem vettek fel a Táncművészetire, de ettől függetlenül azt csinálja, amit szeret.

Tarnóczi Jakab rendező és Varga Zsófia dramaturg több szálon futó történetüket egy átlagos lakásba álmodták meg, ahol a színpad két szélén felállított kivetítőnek köszönhetően minden terét beláthatta a néző. Sőt, be is járhatta a darab elején és végén. És mi lehet egy nappalinál központibb elem egy mai fiatal életében? Természetesen egy sarki éjjel-nappali, ahol a pult alól a rózsaszín hajú, flitterekkel borított, kissé butácska eladó lány (Mentes Júlia nagyszerű alakításában) még egy kis tablettás tasakot is előhúz némi plusz pénzért. Az ötletes, filmszerű megoldásokkal a lakásban alakuló partit és a boltban történő humoros betéteket párhuzamosan láthatjuk.

A darabban végig fontos szerepet játszik a tánc (Cuhorka Emese) és a zene (Bencsik Levente, Hunyadi Máté). Egyrészt, ezek szerves részét képzik a fiatal generációnak, másrészt azt a transz állapotot is segítik megjeleníteni, amit az eksztázis takar. Némi pia, tabletta és tánc eloszlatja a fiatalokra telepedő szorongást. Ebbe a már felszabadult állapotba érkezik meg Ábel és Janka bátyja, Lehel (Bányai Kelemen Barna), amikor már mindenki alszik. Bőrönddel, mint aki épp most ért haza egy kiadós nyaralásból. Lehel azoknak a negyvenes, hazájukat több évre elhagyó embereknek ad hangot, akiknek végül elegük lett a világutazó létből, inkább visszatérnének a gyökerekhez. Mire nagyjából kirajzolódik a férfi története, már az összes fiatal köré gyűlt, hogy ámulva hallgassák a nagy szavak mögé rejtett semmit. Itt egy kis queer elem is be lett csúsztatva, de sem ez, sem Janka és Vera kapcsolata nem vitte el a darabot a kellemetlenül politizáló irányba.

Az épp kilátástalanságot átélő fiatalok mellett párhuzamosan fut Miklós (Lengyel Benjámin) és Virginia, a már említett eladó között valami, igaz, baromi kínosan. Miklós, az anyja által erősen traumatizált, de azért vele élő, önbizalomhiányos huszonéves, aki leginkább humoristaként képzeli el a jövőjét. Valahogy mindketten Ábeléknél kötnek ki, és ha még nem lennének elegen, a fiú kedvenc zenekarának énekesnője (Jordán Adél) és húga (Pálos Hanna) is a zsúfolt lakásban találnak társaságra. Általuk az elvált, egyedülálló nő és a mindig hátrahagyott kistestvér sztereotipizált karakterei is megjelennek a színpadon. Ebben a színes társaságban minden néző otthon érezheti magát, elvégre nemcsak nekünk, hanem rólunk szól. Kicsit emészthetőbb formában, mint sokunk valósága, de ezért is jó a színház. Extázis, önkívületi állapot nélkül.

Jegyek, bővebb információ: Katona József Színház

alkotók:

Játsszák: Bányai Kelemen Barna, Béres Bence, Dankó István, Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Jordán Adél, Kanyó Kata, Lengyel Benjámin, Mentes Júlia, Pálos Hanna, Pásztor Dániel, Tóth Zsófia

Díszlet: Devich Botond

A díszlettervező munkatársa: Kun Barnabás

Díszlettervező gyakornok: Lipták Anna

Színpadmester: Fodor István, Fórián Péter

Jelmez: Giliga Ilka

A jelmeztervező munkatársa: Kaszás Nina

Dramaturg: Varga Zsófia

Zene: Bencsik Levente, Hunyadi Máté

Operatőr: Török Marcell, Kovács Bálint

Vágó: Nagy Réka

Koreográfia: Cuhorka Emese

Fény: Bárány Bence, Tóth Bertalan