"Csak a hangod van, meg a tested” – interjú Brezovszky Dániel színészhallgatóval

Nem tudta, mibe vág bele, elsősorban Ördög Tamással szeretett volna együtt dolgozni. Brezovszky Dániel még ki se tette a lábát a Színház- és Filmművészeti Egyetemről, már jó néhány kihívást maga mögött tudhat. Köztük a Kék lagúnát. Az interjúsorozat utolsó előtti részében ő válaszol.

Zsombor kérdésével indítok, aki kicsit aggódik miattad. Azt kérdezte, hogy vagy most? Boldog vagy? Illetve, van-e olyan ember, aki inspirál?

Köszönöm neki a kérdést. Szakmai szempontból most éppen felfelé ível az életem. Két hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy elhívnak a debreceni Csokonai Nemzeti Színházba egy Dosztojevszkij darabba játszani (Ördögök – a szerk.). Kirillov szerepét játszom, aki az elmebaj szélére sodródik. Abban hisz, ha öngyilkos lesz, csak akkor érheti el a legteljesebb szabadságot. Beszippantott, nagy örömmel próbáltam.

A jövőt illetően még semmi nem fix. Az Örkény Színházban biztos, hogy lesz majd két bemutatóm a jövő évadban. Illetve a DanteCasinóba is hívtak egy tantermi előadásba. Ilyen szempontból most nem kell aggódni miattam, vannak lehetőségeim. Inspirálni is sokan inspirálnak. Az osztályfőnököm, Zsótér Sándor, Rába Roland. Ördög Tamás mindenképp, a közös előadásaink, a többi rendezése. Sok emberre fel tudok nézni. Az egyetem közepére kicsit befásultam, sok sötét felhő ment el a fejünk felett. Nem értettem, hogy ennyire fiatalon hogyan lehet egyáltalán belefáradni. A jövő évad lehetőségei amellett, hogy meglepetésként értek, fel is ébresztettek.

A csapatban te vagy a legfiatalabb. Mielőtt igent mondtál, megfordult a fejedben, hogy egy ilyen performansz hogyan befolyásolja majd a szakami életed alakulását?

Nem tudom, hogy Tomi beszélt-e az osztályfőnökömmel, de úgy láttam, Zsótér Sándor alapvetően szereti a rendezéseit. És korábban már dolgoztunk együtt a Bababház című előadásban az egyetemen. Persze megfordult a fejemben, de valószínűleg egy olyan idegrendszeri állapotban voltam, hogy lehet, majd csak évek múlva fogom fel, ez mekkora vállalás volt. De ez mindenkitől az. Annyira elvitt a munka, annyira élveztem, hogy nem voltak kételyeim. Jófajta vakmerőséggel vágtam bele.

Mi izgatott benne?

Elsősorban az, hogy Ördög Tamás felkért. Nagyon megfogtak az előadásai. A hiúságomat izgatta, hogy negyedévesként dolgozhattam vele a Trafóban. Nem tudtuk, mi lesz belőle. Tetszett, hogy ez egy másfajta kutatás és keresés, ahhoz képest, amit addig csináltunk az egyetemen.

Arra emlékszel, hogy mi volt az első gondolatod azzal kapcsolatban, hogy a Kék lagúnából fog kiindulni? Nem tudom, hogy láttad-e a filmet.

Addig nem láttam, de utána megnéztem. Előtte azt hallottam róla, hogy a korának a szoft pornójaként emlegetik. De nem tudtam elképzelni, hogy ebből mi lesz, kíváncsi voltam.

Brezovszky Dániel / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Elkezdtük már boncolgatni a hierarchia kérdéskörét, aminek a közepén vagy. Az előző interjúban elhangzott, hogy ez a szürke zóna.

Értem, hogy Zsombor mire utalt. De előadásról előadásra változik, meg attól is sok minden függ, milyen hangulatban vagyunk éppen. Például a múltkor le volt szakadva a vállam. Ne gondoljon senki valami brutális sérülésre, addigra már túl voltam a gyógyulás nagy részén, de kímélnem kellett. Akkor háttérbe szorultam, jobban a perifériára kerültem. De olyan is volt, hogy bár tudtam, nem én vagyok legfelül, nem is akartam ott lenni, mégis azt éreztem, hogy mindenkin átgázolok. Olyan elsöprő energiáim voltak aznap.

Viszont, ha nem figyelek oda, könnyebb beszürkülni középen. Hajlamos vagyok belekényelmesedni helyzetekbe. Akkor is, amikor nem vagyok lesérülve. Szereptől függ, de próbálom mindig másképp alakítani a karaktereimet. Zsótér mondta mindig, hogy soha ne szokd meg a szerepedet, mert az senkinek se jó. A Kék lagúnában ez nehezebb, mert nincsen egy konkrét szöveg, amivel fel tudod magadat korbácsolni, hogyha mondjuk kicsit másképpen mondod, mint az azt megelőző előadáson. Szöveg helyett csak a hangod van, meg a tested.

Meg sokkal jobban egymásra vagytok utalva.

Így van, ilyen szempontból nagyon sérülékeny az anyag. Könnyen megreped, ha aznap épp nem figyelünk oda. Persze minden előadásra igaz, hogy a közösségen múlik a sikere. De ebben egy annyira jó csapat jött össze, egy olyan bensőséges viszony, hogy a premieren és az azt követő előadáson is robbant, mivel akkor voltunk a legközelebb a két hónapos próbafolyamathoz.

Változott benned bármi, akár szakmai, akár magánéleti szempontból?

Megtanultam szeretni a testemet a színpadon. A magánéletben még nem mindig megy.

Az eredeti koncepció az volt, hogy az utolsó kérdez a rendezőtől. De azt már tudjátok, hogy ti állítjátok össze a kérdéssort, és most téged kérlek meg, hogy vezesd fel az interjúsorozat utolsó részét.

Ahogy kérdezted, engem miért inspirált ez az egész, eszembe jutott, amikor az egyetemen Tomi mondta, hogy szeretne felkérni egy darabra. Utána vázolta, hogy Kék lagúna, de ennyit tudott. Érdekelne, hogy amikor megtudta, hogy rendezhet a Trafóban, akkor miért ehhez az anyaghoz nyúlt? Mi ennek az egésznek az elősztorija?

Kék lagúna jegyek, bővebb információ: Trafó és Dollár Papa Gyermekei

A sorozat első része: “Nagyon hamar meglátszik, ha kiesünk”

A sorozat második része: “A legtöbb előadás a megúszásra hajt”

A sorozat harmadik része: “A langymelegnél bármi jobb”

A sorozat ötödik része: “Emberek egy üres térben önmagukat adják ezer százalékon”

(Borítókép: Kalicz Máté)