A semmiből várat építeni – Larry filmkritika
Nem könnyű eredeti történetekre lelni, hiszen nap mint nap rengetegszer leforgatják ugyanazokat a sztorikat, csak más szereplőkkel és más kontextusban. Lényegében a Larry alapsztorija sem számít újdonságnak, de a végeredmény egy igazán igényes és élvezhető film, amit szívesen újranéznék.
A perifériára szorult emberek megpróbáltatásairól nap mint nap hallhatunk a hírekből, többnyire erősen szűrt formában. Bernáth Szilárd rendező ennél mélyebbre ásott, és igen naturalisztikus módon mutatja be a magyar valóság kegyetlenebb részét egy sérült fiú szemén keresztül. Bernáth korábban már dolgozott együtt Vilmányi Benettel a Szabadok című rövidfilmben, és szerencsére első nagyjátékfilmjében is neki adta a főszerepet. Nem minden színész tud elvinni a hátán egy másfél órás filmet, de Vilmányi esetében nem kételkedtem, és nem is csalódtam. Megvan benne az a lazaság, amivel egy összetettebb karakter motivációját is át tudja adni a nézőnek, anélkül, hogy az művi vagy erőltetett lenne. Ugyanez elmondható a már szinte minden magyar filmben felbukkanó Thuróczy Szabolcsról, valamint az Örkény Színház színésznőjéről, Szandtner Annáról is. Azt is mondhatjuk, Bernáth nem bízta a véletlenre a fő karaktereket.
Mindenki ért valamihez
Ózdon vagyunk, ami nem épp a lehetőségek tárháza. Egy huszonéves fiatalnak pedig maga a büntetés. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud, de a rengeteg frusztrációt valahol le kell vezetni. Egy ilyen környezetben nem nagyon lehet egészséges kapcsolatokat létesíteni. Ide születik Ádám (Vilmányi Benett), azaz Larry, ahogy művésznevén hívják. Larry nem kevés hendikeppel indul az életben. Az őt egyedül nevelő apja (Thuróczy Szabolcs) bár már évek óta nem iszik, a nyomor és feleségének elvesztése az ő lelkén is nyomokat hagyott. A maga módján szereti a fiát, a legjobbat szeretné neki, de ez aligha valósulhat meg egy olyan városban, ahol a rendőrség szinte naponta kijár a házakhoz rendet rakni. A fiú vállára egyre súlyosabb terhek nehezednek, de a végtelennek tűnő vasúti síneken vezető hazaúton rájön, van valami, amiben ő is tehetséges.
Bernáth valószínűleg felismerte, hogy a szép hangú, tehetséges szegény fiú sztorija, aki szerencsét próbál a nagyvilágban, kevés lesz. Még akkor is, ha adott egy kiváló színészgárda. A rappel kitűnni vágyó dadogó fiú már sokkal izgalmasabban hangzik, és színészileg is nagyobb kihívást jelent. Larry pedig az a karakter, akire kíváncsi lehet a néző, akiről szeretnénk tudni, miért dadog, mi történt az édesanyjával, és az őt körülvevő elnyomás ellenére hogyan tudott józan maradni? Azt azért meg kell említeni, hogy az alapsztorit egy Serrano nevű borsodi rapper ihlette, akiről anno riport készült, és eredeti nevét (Mihalik Ádám) a film főszereplője is megörökölte.
Fárasztó nyomor
A lenőtt hajfestékek, az Istenben biztonságot kereső kisemberek megfáradt arca vagy a hátborzongató panelrengeteg mind azt mutatják, hogy erről a helyről jobb minél messzebb kerülni. Larry egy véletlen folytán találkozik a roma CsalaDoval (Onofer László) és barátaival, akik egy ideje már otthonosan mozognak a rap világában. A fiú náluk talál rá arra a támogató közegre, amit az apjától hiába vár. Segítenek közelebb kerülnie egy élhetőbb jövőhöz. Ettől végre kicsit Larry és a néző is fellélegzik, talán mégiscsak van remény. Még akkor is, ha az egy tehetségkutató, ami nem egy életbiztosítás, de legalább van miért továbbmenni.
Onofer mondhatni önmagát játssza a filmben. A borsodi rappernek, bár nincs színészi múltja, ez még talán jót is tett a játékának. Ahogy a többi amatőr roma szereplőnek is, akiknek köszönhetően még autentikusabb lett a film atmoszférája. A Larry olyan, mintha szociofotók kiragadott pillanatai elevenednének meg. Minden díszlet, minden tárgy a helyén van. Hartung Dávid operatőr szabadkezű felvételeitől pedig olyan érzésem támadt, mintha valakinek nagyon közelről belesnék élete intim pillanatiba. Szeretem, amikor egy filmben kevés a beállított jelenet, bár kevés operatőr tudja megvalósítani, hogy ettől a film élvezhető maradjon. Hartungnak szerencsére sikerült.
Hamis csillogás
Larry élete egy ponton kettéválik, miután nem lehet őszinte az apjával. Kénytelen választani, hogy élete végéig hitelt fizet egy isten háta mögötti házra, vagy megpróbálja a maga útját járni. A pesti ridegség forgatagában egy fokkal talán közelebb kerül valódi vágyaihoz, de azt ő is érzi, hogy ez nem több, mint hamis csillogás. Ahogy felkel a Nap, és az A38 hajóról a Keleti pályaudvar felé veszik az irányt, Larry és CsalaDo is ugyanolyan kéregetőkké válnak, mint azok a hontalanok, akik talán egykor szintén egy jobb jövő reményében érkeztek a magyar fővárosba. A sok megpróbáltatás ellenére Larry tekintete mégis mosolyog, meglehet, innentől már csak előre néz.
A film utolsó negyedében zajló tehetségkutató alatt érdekes módon nem izgultam, hogy Larry megnyeri-e vagy sem. Egy ennyire őszinte történetben nem gondolom, hogy ez lenne a lényeg, és ez így van jól. Egyedül Borbély Alexandra, aki Puzsér Róbert és Linczényi Márk (a KOLIN nevű zenekar énekese) mellett zsűritagként tűnik fel egy rövid időre, okozott némi csalódást. A Testről és lélekről című filmben nagyon magasra tette a lécet, ezért a mostani alakítása picit középszerűen hatott, de az összképen nem rontott. Sőt, az összkép olyannyira egyben van, hogy már-már hiánypótló alkotásról beszélünk, ami ügyesen egyensúlyoz a valóság és a fikció között. A záróképet sokféleképpen lehet értelmezni, bennem a mindegy, mi történik, valahogy úgyis lesz gondolatát vetette fel. És még sok minden mást is. Nem az a típusú film, ami könnyen elereszt.