Kijárási tilalom
Avagy mit nem nézek meg idén tavasszal, vagy ameddig tart a koronavírus. Bármennyire is halogattam, hogy tudomást vegyek róla, a hírekben és a közösségi oldalakon 5 percenként felugró bejegyzések másról se szóltak, mint a világméretű járvány szélsebes terjedéséről. Természetesen ki ne örülne egy kis kényszerpihenőnek, otthoni munkavégzésnek – már ha erre lehetőséget ad a munkahelye? Azonban azok a személyek – igen, én is –, akik élnek-halnak a kultúráért, netalán ebből élnek, a színházak, mozik és egyéb kulturális intézmények bezárása felért egy arculcsapással. Bár jelen helyzetben ez a legjobb döntés. Mégis, ha nem jött volna a kényszerleállás, akkor az alábbi filmek kerültek volna a tavaszi „Mit nézzek a moziban?” listámra.
A láthatatlan ember
Ajánlás útján jutott el hozzám Leigh Whannell rendezése, aki korábban nemcsak a Fűrész-filmek szereplője, hanem társszerzője is volt. Maga a sztori nem annyira fogott meg, de Elisabeth Moss nevére már felkaptam a fejem. A láthatatlan ember főszerepét játszó Moss a történet szerint kissé beleőrül, hogy körülötte egyre furcsább dolgok történnek, amire nincs épeszű magyarázat. Szentül hiszi, hogy az ijesztő események mögött a volt férje áll.
Forrás: Parade
A csavar abban áll, hogy ő állítólag öngyilkos lett. Dióhéjban ennyi derül ki az előzetesből. Ez is egy csontig lerágott forgatókönyv, amit James Wan (Annabelle, Fűrész) tökélyre fejlesztett az elmúlt években, ezért jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis milyen pluszt nyújthat a film? Őszintén szólva semmilyen újdonságra nem számítok, de Moss neve elég garancia a filmre.
Hang nélkül 2.
Az első megjelenése óta várom a második részt. Amolyan szülinapi ajándék lett volna, de mint sok minden más, ez is tolódik, ki tudja, meddig. John Krasinski (aki nem tudná, egyben szereplője is a filmnek) rendezése olyannyira jól sikerült, hogy az Oscar-jelölt filmből egyértelműen kellett egy második részt is forgatni. Emily Bluntot előtte mindössze két filmben láttam (Az ördög Pradát visel, A lány a vonaton), és bevallom, nem igazán fogott meg az alakítása.
Forrás: People
A Hang nélkül című filmben azonban mintha ráírták volna a szerepet, ami valószínűleg Krasinski feleségeként nem volt nehéz. De a remek színészi teljesítmény mellett leginkább a történet tálalása tette élvezetesség az utópisztikus világot bemutató filmet. A moziba járó közönségnek már kezdett kicsit elege lenni az ilyen típusú alkotásokból, mert mind ugyanarról szólt, nagyjából ugyanazon sztori mentén, más szereplőkkel. Krasinski azonban tett néhány csavart a forgatókönyvbe, és végre nem ragaszkodott a happy endhez sem, amiben minden főszereplő túléli a világvégét. Tehát sikerült meglepnie, és biztos vagyok benne, hogy ez a második rész esetében sem lesz másképp.
Vivarium
Teljesen véletlenül akadtam rá a Vivarium előzetesére, de annál inkább felkeltette az érdeklődésemet. Ez is amolyan utópisztikus történet – ami a cím alapján már sejthető –, melyben Jesse Eisenberg jól bevált partnere (itt Kristen Stewartra gondolok) helyett Imogen Poots oldalán csöppen egy igen kellemetlen helyzetbe. Legalábbis több száz ugyanolyan ház között ragadni egyedül, majd felnevelni egy dobozban érkező csecsemőt eléggé szürreális.
Forrás: Inverse
Szeretem a kevés szereplőt mozgató filmeket, mert ezek valahogy sokkal személyesebben hatnak. Nagyobb hangsúly helyeződik a karakterek lelki világára. Valamiért az az érzésem, hogy a Vivarium azért tartogat még fordulatokat, és nem az előzetesben sütötték el a legjobb poénokat. Az pedig csak hab a tortán, hogy korunk egyik legtehetségesebb fiatal színészeire bízták a főszerepeket.
Ha pedig végre vége a jelenlegi kijárási tilalomnak, kinyitnak az iskolák, mozik, színházak, egyszóval újra normalizálódik az élet, talán meg is tudom majd nézni a fenti filmeket. Addig is, kicsit lelassítok. Bőven lesz rá időm.
(Borítókép: Glamour UK)